Képzelet
sétálgatok és évődök
azon, hogy miként lehetne
milliónyi életet élni
egyetlenegy másodpercben
itt, a rózsatövises kertben?
egészen besötétedett
a korhadt kerítéseken.
bemegyek. valami reccsen.
nem a padló. nem a plafon.
nekem mindig volt B-tervem.
kíméletlenül kavarog
az asztalon, a paplanon,
végül mégis elandalog
a bereteszelt ablakon
a meg nem értett képzelet.
2020. október 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
M.Laurens2020. november 16. 22:21
Gondolatébresztő sorok, kedves Zoltán! Szívet hagyva, nagy tisztelettel gratulálok.
/ Miklós /
Dram2020. november 14. 14:58
Tetszik.
Szívvel; András.
Callypso2020. november 14. 13:11
Sokszor saját magunknak kreáljuk a legnehezebb feladatokat és a legbonyolultabb kérdéseket... Ez a versed is remek lett, gratulálok hozzá!
barnaby2020. november 13. 14:07
Szeretem a verseidet. Gratulálok Zoli. Örömmel olvaslak mindig. Üdv.:b
kicsikincsem2020. november 13. 13:05
Tetszett, kedves Zoltán. Szívvel voltam.
Ilona