Szerző
Vers

A verset eddig 630 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. október 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Pallagi József

KORÉVSZAKOK

Tavasz

Apró, kicsi barikái a légnek,
lihegő szárnyán lágy szeleknek,
édesdeden legelésznek.
Föl-fölvetik gyenge szemeiket
a biztos végű bizonytalan égre;
nézd, nézd a lég révetegségét,
nézd már kék fenn a langyos ég.

Fuvalma minden idők szelének,
már melengeti az esetlen földet;
fuvalma az életnek, a nevetésnek,
már bátran, követelőn lüktet,
s ringó fészkéből a szeretetnek
a merész fiókák kirepülnek:
nekik már kék fenn a langyos ég.

Nyár

Aranyfényárja a tűnő kékségnek,
elárasztja a langyos éveket.
Hömpölyög, forrong, nyugszik a nyár,
néha-néha cikázik a villám,
s dühöngő orkánok vágtatnak át
kérdőn tekintve TEGNAP s HOLNAP felé;
de most kék fenn a forró ég.

Forr az ég, a lég, s a rét;
forr, forr minden, de töretlen
állja a nyár bódító hevét;
aki tudja a biztos célt,
aki nem pillanatnyi kényének él,
aki látja a víz mélységét,
s hogy most kék fenn a forró ég.

Ősz

Szüretet tart, nagy szüretet.
A nyár hevében, vad tüzében
termett gyümölcsökön révedez;
- némelyik savanyú, éretlen -
de a kedvét nem veszti el.
Az édes bortól mosolyog a szeme,
hisz még kék fenn a hűvös ég.

Még kék az ég; de már hideg szelek
járják át fáradt testét a Földnek,
el-elhomályosodik gyenge szeme,
s olykor-olykor a könnye is pereg.
Nem úgy sír, mint a tavasz; meleg
nagy cseppekben: könnye apró, hideg,
de néha még kék fenn a hűvös ég.

Tél

A könny hópehellyé dermed,
s hull, hull sűrű függönyt fonva,
hogy nyűtt testét a Földnek eltakarja.
Eltakarja e merev, jégjárta testet;
melynek szíve a tél láttán megdermedt,
mely hiába néz föl kétségbeesetten,
már nem kék fönn a jeges ég.

Fölötte éjek éjei tombolnak,
csikorog a foguk, zokognak;
vonszolják súlyos, sötét testüket,
mint örök szemfödelet: de ő nem halt meg,
csak elájult, s most alszik mélyen.
Számára ciripel a zöld rét,
s álmában már kék fenn az ég.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Syrius(szerző)2009. október 22. 22:00

...így van, JL...

Syrius(szerző)2009. október 22. 21:58

köszönöm uszuka, mezeimarianna

Somogyianziksz2009. október 22. 21:43

Ez a vers is mintha egy előző korszakból csöppent volna ide szóhasználatban, képeiben. Nem keresem a XXI. századot, hiszen felettem is eljárt az idő, de ez itt a XIX. század nyelvezete. JL

mezeimarianna2009. október 22. 04:10

Így van ez!!Gratulálok!!!

uszuka2009. október 20. 17:54

Szép évszakok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom