Angyal
Egy angyal a szárnyaival ölelt körbe,
Hogy ne vesszek el az örök sötétben.
Kisütött a Nap, visszatért a fény,
Zöldül minden halottnak hitt növény.
Szárnyait kitárja, lassan elereszt,
Az ismeretlen világ megijeszt.
Nem foghatom többé kezedet,
Nem láthatom gyönyörű szemedet!?
Keresem az angyalt, ki elhagyott,
Egy tollat maga mögött hagyott.
Egyik éjjel láttam, felé nyúltam,
Álom volt. Így kísért a múltam.
Keresem tovább, hátha megtalálom,
Hogy szárnyai köré zárjon, azt várom.
Bársonyszárnyaira gondolok és sírok,
Hiányával lelkemben addig harcot vívok...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2020. november 20. 15:17
Szép remény versed szivvel olvastam
Motta
Zsuzsa03022020. november 19. 15:09
Nagyszerű versed
szeretettel, szívvel olvastam.
Kellemes őszi napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa
Leslie20162020. november 18. 17:28
Szívvel olvastam versed.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
feri572020. november 18. 06:14
Remek versed Attila
Első szívvel olvastam
Feri