Prológus
Érzelmek, érzések, szenvedélyek,
Mondd, ezek nélkül hogyan éljek?
Kimondom s le is írom,
Fejtegetem titkos sorsom...
Keresem azt a rövid sort,
Melyet feldíszít majd sírom.
Érzések, mindenki ismer!
Nem kell bemutatni kétszer.
Legyen az jó s rossz egyaránt,
Meghatározzák az embert magát!
Le lehet tagadni, de hazugság a vége,
Leszakított virága, földre hullott vére.
Sorokat olvasva támadnak a gondolatok,
Ezt én is átéltem, ez pont én magam vagyok!
Mindennapok történései uralják a napot,
Néhány perces versekkel szolgálhatok!
Bárki magáévá teheti eme szolgálatot,
Öröm s bánat egyaránt benne vagyon...
Úgy érzem, az írást soha abba nem hagyom!
Mély állapotból kell mindig a feltörés!
Ne okozzon sanyarúság fejtörést!
Mindig van megoldás, meg kell találni,
Boldog az, ki ezt az utat képes használni!
Vigyázz! Nem a legszebb út visz az Édenbe!
Van, hogy becsap... eltévedsz véletlen...
NeTán balsors telepszik létedre,
Ilyenkor hallgass a kattogó szívedre!
Megmutatja, hol, merre hány méter,
Amit megtalálsz, az belső Ékszer!
Ne hagyd, hogy elvakítsanak mások,
Ne legyünk érzéketlen Barbárok...!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
JohanAlexander2020. november 21. 07:40
Gergő, szívvel gratulálok!
rojamsomat2020. november 21. 06:51
Jó vers!
Tetszik!
Szívvel,,,Tamás
5367712020. november 20. 19:18
Nagyon elgondolkodtató, komoly vers!
Szívvel gratulálok!
József