Magány
Szerelem, itt hagytál engem árván,
Én a lelkemet kínáltam neked tálcán.
Kitártam szívemet, mindent, mit adhatok,
Fel- s alászálltak velem az angyalok.
Leporoltad dohos, vénülő szívemet
Előcsalogattad belőlem újra a rímeket.
Életem vidám lett, szeretettel teli,
A heteket, mit kaptam, senki el nem veheti.
Gyomrom remegett, szívem begörcsölt,
Ha rám néztél, láttam, hogy szemed örökzöld.
Ajkaid szerettem, ha zavarban voltak,
Néha azt sem tudtad, hogy hétfő van, vagy szombat.
Tudom, most egyedül maradok itt lent,
Dübörgő szívemet el kell lepje újra a csend.
A remény, hogy átölelsz, lassan elillan
Magányos maradtam a süllyedő ladikban.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Esthajnalcsilla2020. december 14. 14:05
Szívhez szóló alkotás egy őszinte és tiszta érzésről!
A kedvenc sorom: ''Dübörgő szívemet el kell lepje újra a csend.''
Fájdalmas, mégis gyönyörű...
NagyKatalin2020. december 8. 14:30
Nagyon szép! 💗-et hagyok!
John-Bordas2020. november 24. 17:22
Nagyon szép és szívbe markoló a versed,szívet hagytam koszonetkent,ölel János szeretettel
S.MikoAgnes2020. november 24. 16:49
Újabb ''gyomrom megremegtető'' vers Tőled!
Lemondó szomorúság,szerelemmel töltött életvidámság,elillanó remény.
Tökéletes szerkesztés!
Igen,ilyen az élet....
Nagy-nagy szív ismét:Ági
Remélhetem énversem olvasását?
feri572020. november 24. 15:26
Szomorú, szép alkotás
Első Szívvel olvastam. 🌼❤️
Feri