Életemből hiányzol
Vágytam rád, pedig éreztem, már nincs tovább,
Nehéz a küszöböt átlépni, melyre írva van, elhagytál
Harcoltam kegyeidért, harcoltam szerelmedért, miért?
Majd feladtam, de nem kerültél ki győztesként,
Dacoltál velem, kit valaha szerettél,
Lassú halálát már tudtam a harc elején,
Feladtam, az emlékeket továbbviszed vesztesként,
Mennyi szenvedés, átvirrasztott, hosszú éjszakák,
Ha a szívben nincs érzelem, tenni érte kár,
Mégis akartam, a szív megtagadta a parancsot,
Talán kevés az idő ahhoz, hogy felejtselek,
Az enyém voltál, és boldog voltam veled,
Akkor kellett volna mondanom, maradj velem,
Miért nem léptem meg, azóta hosszú idő eltelt,
Az idő kereke oly súlyos, visszapörgetni nem lehet,
Vágyom most is rád, vagy mégis van tovább?
Sokszor végiggondoltam, vannak álmatlan éjszakák,
Még nem adtam fel, mindig téged szerettelek igazán,
Azóta százszor, ezerszer kimondanám, akkor nem tettem,
Pedig hányszor megdobbant érted szívem, ha megláttalak,
Sokszor nem érzem, dobog-e még szívem!
Bánat ül rajta, még mindig téged kereslek,
Úgy megfognám kezed, előtted térdepelnék,
Amit az élet még hátrahagyott, veled lehetnék,
Vagy mondd azt, hogy örökre vége, mert véget ért!
Csak emlék maradsz!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
moca600(szerző)2020. november 28. 20:33
kicsikincsem, sosjudit, Modlinger, ditte142, John-Bordas, feri57,
Szívvel köszönöm nektek, mindig fontos számomra a véleményetek.
ISI
kicsikincsem2020. november 25. 13:58
Szomorú... szívvel olvastam, gratulálok..
Ilona
sosjudit2020. november 25. 13:57
Nagyon szép emlékezés versed István
Szívvel olvastam
Modlinger2020. november 25. 07:01
Kedves István!
Gyönyörű, megható soraidhoz szívből gratulálok!
Szeretettel: Ági
ditte1422020. november 24. 19:22
Kedves István!
Nehéz szívvel írhattad meg, nehéz megszólalni, a sors pörgeti az életünket végső konklúzióként rájöttem, mindig azt tesszük, amit éppen az adott pillanatban tenni képesek vagyunk!!!!
Majd aztán eltűnődhetünk, hogy mi lett volna a legjobb, de rájöttem értelmetlen ezen rágódni.
És már lehet, hogy mindketten annyit változtunk, hogy már nem is tudnánk ott folytatni, ahol abbamaradt.
De ez csak az én tapasztalatom, nem általánosítható.
A nagyon szép emlék a sírig elkísér.
Talán ez az ami eredeti mivoltában megmarad nekünk.
Nagyon nagy szívet hagyok, szeretettel olvastalak:
Erzsébet
John-Bordas2020. november 24. 17:15
István,minden szerelemnek az életünkben szerepe van.Nem véletlen semmi sem,ez tuti,ennyi volt szerepe az életedben ( ennyiben egyeztetek meg mindketten mielőtt szulettetek) ő betartotta mire szerződött, a te dolgod tanulni belőle,versed remekül megírt vers,szívvel olvastam,ölel János
feri572020. november 24. 16:14
Nagyon szép emlékezésversed István
Szívvel olvastam
Feri