Szerző

Silentpoet

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 140 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. november 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Silentpoet

Télen

Nem látok mást.
Nincs is igazán másom,
Te voltál minden ragyogásom.
De mint fehér galamb, elrepültél,
S engem végleg egyedül felejtettél.
Láttam, hogy jön a tél,
De mégis meglepett.
Kint a mezőn szó nélkül,
Egyedül várom a meleget.
Vérem lassacskán megfagy,
S szívem utolsó dobbanásaival ezt súgja:
Fáj, hogy elmentél.
Fáj, hogy nem jössz vissza.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m.falvay2020. november 26. 21:21

Vágyakozó , szép vers .
Szívvel Miki

feri572020. november 26. 18:00

Szomorú, szép alkotás Silentpoet
Nagy Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom