Szerző
Mészáros István (robe)

Mészáros István (robe)

Életkor: 54 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 219 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. november 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (8)

Mészáros István (robe)

Meglepetés

Ezer év is eltelt azóta talán,
hogy benyitottam a szülői ház kapuján.
Ismerős nyikorgás, kicsit akadva zárul.
Amint belépek, emlékek hada tárul
elém, és élvezem, hogy érezhetem újra.

Ismerős a járda, mellette a kis zöld,
szokás szerint gyér a fű,
jóval több a föld.
Kutya, sajnos, nincs már,
az idő felette is eljárt.

Otthonosan teszem meg a lépcsőfokokat,
számolom, mint mindig, mind a nyolcukat.
A tornác, ahogy szokott, meleg és barátságos,
beljebb már tágas és világos.

Váratlanul jöttem, nem jeleztem érkezésem,
gondoltam, legyen ez az én meglepetésem.
Szüleim keresem, ahogy itt hagytam őket,
örömmel köszöntöm, ölelem a megőszült főket.

Miért nem szóltál a jöttödről?
Kérdezik jogosan...
Mert nem akartam készülődést,
plusz fáradtságot.
De nem mondtam hangosan.

Hamar, gyorsan összedobom a kedvenced,
Mi is az? Kérdik,
de nem is tudom, mit feleljek hirtelen,
mi az, mit megennék szívesen.

Mindegy az, nem kell vele fáradni,
jó is lenne annyit maradni,
hogy felidézhessem a sok régi ízt.
Kár hogy az idő nem áll meg,
és a vonat visszavisz.

De addig még csak belekóstolok,
mit is kaptam sebtiben.
Anyám nagy varázsló ám a konyhában,
mindig van meglepetés a tepsiben.

Talán már nem egészen olyan az íze,
de tudom, benne van a szíve,
lelke. Szemével kérdi: ízlik, fiam?

És én mosolyogva csak bólogatok,
könnyes szemmel nyelem a falatot.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


robe(szerző)2020. december 4. 11:08

@ereri: örülök hogy sikerült kellemes emlékeket, érzéseket felidézni.

ereri2020. december 3. 20:49

''Otthonosan teszem meg a lépcsőfokokat,
számolom, mint mindig, mind a nyolcukat.
A tornác, ahogy szokott, meleg és barátságos,
beljebb már tágas és világos.''

Meghitt és bensőséges soraid felidézték az én látogatásaimat is a szüleimnél anno. Sajnos már nincs erre lehetőségem, de jó volt veled nosztalgiázni kedves István! Köszönöm szépen az élményt és nagy-nagy szívem hagyom érte - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Gyuri632020. december 1. 08:31

Remek vers, szívvel. (7)

Zsuzsa03022020. november 29. 12:30

Remek versed
szeretettel, szívvel olvastam.
Csodálatos Adventi napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa

Motta2020. november 27. 17:58

Kedves meglepetés..
szivvel olvastalak
Motta

CD57.sz2020. november 27. 14:15

Szívvel, szeretettel olvastalak.
Klári

feri572020. november 27. 11:32

lán már nem egészen olyan az íze,
de tudom, benne van a szíve,
lelke. Szemével kérdi: ízlik, fiam?

És én mosolyogva csak bólogatok,
könnyes szemmel nyelem a falatot.

Nagyon szép alkotásod István
Szívvel olvastam
Feri

S.MikoAgnes2020. november 27. 10:56

Csodálatos melegség,rengeteg szeretet árad kitűnő versedből.
Kár,hogy nem olvashatják sokkal többen!
Lelkem átjárják beszélgetős,remek rímelésű soraid.
Nagyon nagy szívvel tetszik!
Ági

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom