Szerző
Litauszki Gyula

Litauszki Gyula

Életkor: 58 év
Népszerűség: 72 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 196 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. november 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (32)

Litauszki Gyula

Rabság

Reggeli melankólia

Rab vagyok, a saját testem rabja,
Szívem bordaketrecében éli életét,
Lelkemet egy csontkupola zárja,
S boldogan hiszi el a szabadság képzetét.

De rab vagyok: a valóság rabja,
Minden álmomból rideg hajnal hűse riaszt,
S bármerre visz álmaimnak útja,
A felkelő Nap vörös fénye nem ad vigaszt.

Mert rab vagyok: mókus a ketrecben,
Ki kerékben szaladva űzi a vágyait,
S majd ha megtört a fény a szememben,
A szél kisöpri a megevett
Mogyoró héjait...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Litauszki_Gyula(szerző)2021. január 2. 21:54

@stapi: Valóban rajtunk. Felül tudunk-e emelkedni a saját kicsinységünkőn. El kell döntenünk: az ego fogságában hagyjuk-e lelkünket, vagy hagyjuk a ketrecen kívülre repülni.... De ez a vers egy lépcsőfokkal lentebbi állomásról, a mások által ránk kényszerített rabságról (is) szól. Gyula

stapi2020. december 27. 11:18

Hmm... Lehet 4 négyzetméteren szabad, de kinn a rónán is rab az ember... Rajtunk múlik... Rajtunk múlik???!
Gratulálok remek versedhez!

Litauszki_Gyula(szerző)2020. december 10. 10:45

@111111: @Leslie2016: @Metta: @gypodor: @Pflugerfefi: @Fresh: @szalay: @lantgyorgyi3: @ereri: @ditte142: @Eci: @SzaipIstvanne: @GaborIldiko: @Kicsikinga: @CD57.sz: @41anna: @rojamsomat: @tomorg: @Zsuzsa0302: @kicsikincsem: @John-Bordas: @feri57: @Gaffer: @biro.gizella: @S.MikoAgnes: @rildi:
Kedves Poet-társaim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok versemet. Köszönöm a dicsérő szavakat, a szíveket, s a hozzaszólásokat is, és a türelmet, hogy megvártátok reagálásomat.
Nos, tudom, hogy versem nem túl lelkesítő. Mentségemül szolgáljon, hogy csupán egy hangulat leírása, képbe öntése. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek végig kell járnia a maga útját. S mindazzal, amit János írt hozzászólásában. Azt is tudom, hogy könnyebb és egyszerűbb mosolyogva végigsétálni azt az utat. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ne tűnne fel az a körforgás, (mókuskerék) amit megélünk, s az a tehetetlenség, amivel ki akarunk belőle törni. (Ha egyáltalán... ) Mondhatom, hogy a MÁBAN élünk, hiszen a múlton változtatni nem tudunk, a jövő pedig oly képlékeny. És mégis...
Ha meg akarjuk élni a boldogságot, meg kell élnünk a keserűséget is, mert a fény nem létezhet árnyék nélkül. Fel sem tűnik. Kell az a mókuskerék, hogy észrevegyük, amikor minden megváltozik. EZ A MÓKUSKERÉK A MÁBAN FOROG. MINDENKINEK MEGVAN A SAJÁTJA . A KÉRDÉS CSAK AZ, HOGY KINEK A KEZÉBEN A KULCS....

Szeretetben, békében, ihletben gazdag decemberi napokat kívánok Nektek! Gyula

1111112020. november 29. 08:46

Átérezhető e mélabú,tetszik vers,szívvel jártam nálad. Piroska

Metta2020. november 28. 09:33

Kedves Gyula!
Kifejező, remek versed szívvel olvastam.
Szeretettel gratulálok
Margit

Leslie20162020. november 28. 09:30

Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
László

gypodor2020. november 28. 08:32

Tetszik a vers- kifejező
Szívvel
Gyuri

Pflugerfefi2020. november 28. 08:06

Remek!
Így is lehet làtni az életet,
sőt vannak ilyen èrzetek,
Tudomásul kell vennünk!
Kiváló alkotàsod szivvel olvastam!
Feri.

Fresh2020. november 28. 08:02

Kedves Gyula versed nagyon életízű, de túl a melankólián feladatunk van itt a Földön. Az úton pedig végig kell mennünk, s talán jobb, ha ezt elfogadjuk és vidáman tesszük. Nagyszerű versednél szívet hagyva szeretettel gratulálok. Edit

szalay2020. november 28. 06:48

kedves Gyula,igy igaz s nagyon ugy néz ki még tartani fog(számodra) a nyug-
....... határig,viszont a mi már mit várhatunk???
gratulálok István (21)

lantgyorgyi32020. november 28. 03:09

''Rab vagyok, a saját testem rabja,
Szívem bordaketrecében éli életét,''

Reggelre igen kemény falat, de nagy ritkán én is érzek hasonlót. Szeretettel jártam nálad nagy szíved hagytam versednél.
POET ölelés Györgyi

ereri2020. november 27. 19:50

''Nem kérdi, tudja jól, mit, mért cselekedtél!
Megváltja bűnödet újra a keresztnél.''

Remek hangulatversed telitalálat hasonlata mellett nagy-nagy szívet hagyok kedves Gyula - szeretettel, tisztelettel: E. E.

ditte1422020. november 27. 18:38

Kedves Gyula!

Lám-lám mi rejlik mindenikőnk kultúrmáza alatt, ami a külvilágnak szól.
Erről kéne beszélni és tenni, ki hogyan kerülhetne át legalább egy másik mókuskerékbe,determinál minket a politika, az anyagiak, mert ha az egészséges életvitelre
nem telik, az eleve torzzá tesz.
(Ép testben ép lélek!)
Nekem a Poet az a hely, ahol otthon érzem magam a világban, no meg a kerti munka tesz szabaddá. Mindig életízűek verseid, problémaérzékenyen írsz,
ezért is olvasom, érdeklődéssel, szeretettel és egy nagyon nagy szívet hagyok:
Erzsébet

Eci2020. november 27. 17:54

Kedves Gyula! Nagyon szépen megírt soraidhoz szívből gratulálok! Szívvel, szeretettel Edit

SzaipIstvanne2020. november 27. 16:24

Kedves Gyula! Ez a reggeli szomorúság /melankólia/ ne vetüljön
egész napunkra, napjainkra. Jól fogalmazott, tartalmas versednél
szivesen, szivvel időztem.

Mária

GaborIldiko2020. november 27. 15:59

Nem tudom illik-e versre ilyet írni.. de ez kifogástalan! Gratulálok!
Ildi

Kicsikinga2020. november 27. 15:01

Örömmel olvaslak!

CD57.sz2020. november 27. 14:42

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

CD57.sz2020. november 27. 14:42

Kiváló alkotás kedves Gyula!
Elismeréssel, szívvel olvastalak,
gratulálok versedhez:
Klári

CD57.sz2020. november 27. 14:42

Kiváló alkotás kedves Gyula!
Elismeréssel, szívvel olvastalak,
gratulálok versedhez:
Klári

41anna2020. november 27. 14:35

❤️12. Szomorkás szép vers!
Melinda

rojamsomat2020. november 27. 14:17

Szomorkás versed, kifejező.
Szívvel voltam,,,,,,Tamás

tomorg2020. november 27. 13:42

Kedves Gyula, John mindent leírt...
Szívvel olvasva, Gábor

Saját vers részlet,

''Tudod, ennyi emberi lényhez kell a rendszer,
társadalmak, szankciók, törvény és módszer.
De lássuk be, mind egy apró lufit fújkodunk,
amint kidurran, jő a game over, s meghalunk.

Környezetünk élete sanyarú, zord, kockázatos,
évente szül fészeknyi fiókát, terméseket ont,
határokon átívelően halad, nincs létpapírja,
kárt másoknak nem okoz, csak él, ami a dolga.

... no és persze, bennünket is eltart.

Zsuzsa03022020. november 27. 13:34

Kiváló, szomorú sorsversed
szeretettel, szívvel olvastam.
Csodálatos Adventi napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa

kicsikincsem2020. november 27. 13:20

Szomorú gondolatok... szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona

John-Bordas2020. november 27. 13:04

Így igaz,Gyula,mókuskerék,rabsag és elkeseredés ami az elet.Erdekes módon semmilyen más állat nem látja így ezt tudod miért? Ok nem faragnak maguknak hamis ideakat mint mi tesszük,ok élik az életet és értékelik,mert az a legnagyobb csoda és hatalmas esély a tanulásra.Ezert jottunk a földre,tanulni,semmi másért,pontosabban azért,hogy a megszerzett tudással és tapasztalattal menjünk vissza oda ahonnan jövünk ide a földre.A halál Gyula nem söpri ki a mogyoró héját a ketrecbol csak úgy tűnik,amíg nem ismerjük fel hogy mi az elet célja,amikor visszajövünk ismét, a mogyoró már ott lesz a ketrecben.Aki meg akar szabadulni a rabságából tartsa szeme elott '' A Tékozló Fiú'' peldabeszedet.Az úton végig kell menni ( ha örömmel tesszük úgy jobb mert akkor is menni kell ha nem szeretjük)az elet örömet és nyűgét végig élni és amikor mindezt megtettük,akkor véget ér a mogyorozas.De ha MA felismerjük,hogy mire vagyunk itt,a többi lépés már sokkal könnyebb lesz,versed remek,hatalmas szivvel olvastam,ölel János szeretettel

feri572020. november 27. 12:28

Nagyon szép sors versed Gyula
5. Szívvel olvastam
Feri

Gaffer2020. november 27. 11:50

Fájdalmasan szép vers, gratulálok!

biro.gizella2020. november 27. 11:43

Kedves Gyula!
''Lelkemet egy csontkupola zárja,
S boldogan hiszi el a szabadság képzetét.''

Igen, kedves Gyula!
Jó ha el tudjuk fogadni magunkat úgy ahogy vagyunk és
hálát tudunk adni mindenért!
Profi a versed mint mindig!
Szeretettel gratulálok!
Gizella

S.MikoAgnes2020. november 27. 11:26

Csodálatosan megírt vers,melyhez hatalmas szívvel gratulálok,
ám számomra nagyon lehangoló.
Míg béke van, míg télen is meleg a lakásunk, míg mozogni tudok,
míg örülni tudok minden új napnak,nem veszítem el a jókedvem!
Szeretettel
Ági

rildi2020. november 27. 11:21

Szomorúan életízű ez a versed is, kedves Gyula! Több ez, mint melankólia!
Tudod, rájöttem, jobb a reggeleket futással kezdeni, kell a kedélynek az a kis adrenalin. :) Persze a mókuskerék ettől még megmarad...
Szeretettel olvastalak!
Ildi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom