Férfinapló 12. 06.
Nekem nem mikulás már, hanem télapó,
bár az én életem nem is tél, télutó.
Nem muszáj már piros alma és mogyoró
nekem, és az az aranyzsák is rohadó
fém, de a fehér az semmi, s piros a láng,
ami lecsap, lecsap, mint óriási bárd!
Miért nem volt szép az élet, és jó a tett?
Miért értelmetlen éneket énekelt?
Karácsonyi ének! Karácsonyi ének!
Ne feledd, ne feledd, soha sincsen véged...
2020.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
princi2020. december 3. 02:10
Üdv!
Kedves barátom, ezen verseden nem igazán tudok kiigazodni. Az egyéni hangod -mert van-, értem. De ezt nem értem. Legalábbis az utolsó 3-2 (2?) versszakot.
De az eleje nagyon jó.
Üdv,
M.
SzilajMark2020. december 2. 12:44
Szívvel gratulálok alkotásodhoz!
Márk
Leslie20162020. december 1. 08:29
Szívvel olvastam versed.
László
Zsuzsa03022020. november 30. 17:28
Gyönyörű versed
szeretettel, szívvel olvastam.
Csodálatos Adventi napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa
JohanAlexander2020. november 30. 17:22
Péter, szívet ér.
ditte1422020. november 30. 17:06
Kedves Adrián!
Fájó, hogy ilyen szomorú Télapó versed született, nyilván még a Mikulás- korszakban meg volt a varázs! S a gyerek a szülővel viszi haza a karácsonyfát, hol hát az izgalmas várakozás? Jól látod!!!
Nagy szívet érdemel, őszintén megírt szomorú versed,
szeretettel olvastalak:
Erzsi néni
feri572020. november 30. 17:04
Gyönyörű érzelmes nagyon szép alkotás, tetszik Adrián
Nagy Szívvel gratulálok
Barátsággal
Feri