A krampusz dala
Tettetett a jóság,
hiábavalóság,
ha rossz voltál, komám,
jár a szobafogság.
Lesz is neked virgács,
bűneidért sírás,
csokimentes kínzás,
tetemrehívás.
Máskor jó légy, lurkó,
mert hátadon a furkó
megül, s kinn se hull hó,
elkerül a szánkó.
Szülédre te hallgass,
légy velük irgalmas,
gyerekkor hatalmas,
de meglásd, unalmas
szobába bezárva,
virgáccsal vigyázva,
bocsánatra várva,
szívedet kitárva.
Tiszteld jó anyádat,
feleselő szádat
cipzárral vigyázzad,
tartsd ide a hátad.
virgács táncot járjon,
rossz gyerekkel háljon,
szeretetet várjon,
szelídülést lásson.
Vigyázz, mondom, lurkó.
puttonyomban túl jó
helyed nem lesz, s porhó
csikordul, ha száz ló
vágtat veled messze,
s rossz gyerekek veszte,
hogy szarvam hegyét lesse
az a rosszcsont teste.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ditte1422020. december 1. 13:13
Kedves Attila!
Nagyon elmés tanító verset hoztál!
De, meg jó humorral, gördülékeny,
jó ritmusú, szépen rímelő sorokban!
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok:
Erzsébet
kterezia2020. december 1. 12:23
Ez távol van ugyan a mai nevelési elvektől, de nekem tetszik, és nem ártana komolyan venni! :)