Vadász Attila

A krampusz dala

Tettetett a jóság,
hiábavalóság,
ha rossz voltál, komám,
jár a szobafogság.

Lesz is neked virgács,
bűneidért sírás,
csokimentes kínzás,
tetemrehívás.

Máskor jó légy, lurkó,
mert hátadon a furkó
megül, s kinn se hull hó,
elkerül a szánkó.

Szülédre te hallgass,
légy velük irgalmas,
gyerekkor hatalmas,
de meglásd, unalmas

szobába bezárva,
virgáccsal vigyázva,
bocsánatra várva,
szívedet kitárva.

Tiszteld jó anyádat,
feleselő szádat
cipzárral vigyázzad,
tartsd ide a hátad.
virgács táncot járjon,
rossz gyerekkel háljon,
szeretetet várjon,
szelídülést lásson.

Vigyázz, mondom, lurkó.
puttonyomban túl jó
helyed nem lesz, s porhó
csikordul, ha száz ló

vágtat veled messze,
s rossz gyerekek veszte,
hogy szarvam hegyét lesse
az a rosszcsont teste.