Szerző

Horváth Ádám (Adamovics)

Életkor: 23 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 117 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. december 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Horváth Ádám (Adamovics)

Bezárva

Sötét van. A napszakot se tudom éppen,
Csak rács van, de a fényes ablak nem nyílik,
Mert hiába szenvedtem, harcoltam régen,
Fekete világ fog kísérni a sírig.

Úgy érzem, sosem szabadulok már innen,
Törhetetlen lakat, még erősebb kötél,
De a reménynek legkisebb nyoma sincsen,
Nem használ semmi szó, ami még ösztökél.

Senki nem hallja kiáltó szavaimat,
Rekedtre üvöltött hangszál hattyúdalát,
Keserves könnyek közti panaszaimat
Csak a csend viszi, mint a szélnek a zaját.

Porrá zúzott kőszikla lelkem csak úszik,
Mint folyóba öntött hamvai a holtnak,
Az árral, de többé nem jut el a csúcsig,
Pedig még sikeres csatái sem voltak.

Végül nem számít senki és semmi többé,
És bár jó lenne, ha csak rémálom volna,
De ahogy jön a reggel sem válik köddé,
A tűz lángja halványan sem pislákolna.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mersinho2020. december 18. 10:38

Gratulálok! Nem semmit alkottál, első szívet hagyom nálad.......

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom