Szelek szárnyán
Borítékban jutnak el hozzá a szellemszikrák,
Kicsik s nagyok, színesek és girbegurbák,
Vágyaiktól töltődnek fel rajtuk a mágikus bélyegek,
S mutatják meg szabad útjuknak végső állomását,
Hogy megtalálhassák manóvár furfangos sokaságát,
És a rendíthetetlen Mikulást.
Minden ajándékot kézbesít, mágiából szőtt turmalinkabát
Pihen szíjas vállán, és összhangban tartja összes mozdulatát.
Hogy ne legyen kíváncsi szemeknek megragadó látvány,
És zavartalanul dolgozhasson tovább.
A zsugori térdkalácsa
Se nyikoroghasson, mert mindig többet ül
A szarvasok mögött, percenként húzva a kantárt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
JohanAlexander2020. december 7. 09:49
András, nagyon jó!
Szívet küldök.
gypodor2020. december 7. 07:03
Bizony: az a fránya térdkalács fájhat nagyon!
Remekül megírtad
Szívvel
Gyuri
gypodor2020. december 7. 07:03
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
feri572020. december 7. 06:55
Nagyon szép alkotásod András
Első Szívvel olvastam.
András. Szeretettel látlak én is a versemnél
Üdvözlettel
Feri