Jankó és az álommanó
Az Üveghegy közelében,
meseerdő közepében,
Mackó Jankó fekszik éppen
anyukája lágy ölében.
Álommanó körbejárja,
álomporral megkínálja,
és a szivárványfelhőn át
feltárul egy csodás világ.
Kis faluban kicsi házak,
körös-körül csodás tájak,
van ott fűzfa, tölgyfa, kőris,
virág nő a háztetőn is.
Különleges minden lakos,
varázslat itt mindennapos,
néha lába nő a fának,
s kacsintva szalad utánad,
máskor meg egy szikla csap neszt,
és vidáman kacagni kezd,
de itt még az sem meglepő,
ha gilisztáknak keze nő.
Ámul-bámul, aki látja,
Jankó is a száját tátja,
óvatosan továbblépked,
s lát egy dolgos aprónépet,
pici testen pici szárnyak,
könnyedén Jankóhoz szállnak,
s a mosolygós, huncut lények
cinkosan Jankóra néznek.
Mi a neved? - szól az egyik,
s kíváncsian méregetik.
Honnan jöttél? - szól egy másik,
s a társaságból kiválik.
Nézi jobbról, nézi balról,
de nem lát a tűző naptól,
amerre jár, baj adódik,
Jankó orrának csapódik.
Társait már meg sem lepte,
úgy hívják, hogy Ügyetlenke,
tündérek közt nincsen párja,
balsors az ő hű barátja,
de, jaj, megsérült szegényke,
lehorzsolódott a térde,
Ügyetlenke sírni kezdett,
mert egy dolgot bizony, sejtett,
Tündérdoktor elutazott,
maga után nagy űrt hagyott.
Jaj, mit tegyünk? - sopánkodtak,
megoldáson gondolkodtak.
Mackó Jankó odalépett,
és a sebes térdre nézett.
- Igaz, hogy orvos nem vagyok,
tanácsot azért adhatok.
Vigyük le a patakpartra,
fektessük le ott egy padra,
szükségünk lesz zsebkendőre,
megtisztítjuk egy-kettőre,
s miután ezzel megvagyunk,
a sebre egy tapaszt rakunk.
Ezután jön a ráadás,
gyógypusziból egy nagy rakás,
fontos szabály minden felett,
a puszit soha el ne feledd!
Anyukám is így csinálja,
meggyógyul majd nemsokára.
Ügyetlenke megkönnyebbült,
fájdalma is sokat enyhült,
és hálával a szívében,
megölelte Jankót szépen.
De, jaj, mi ez a furcsa zaj?
Mintha remegne a talaj.
Talán óriás közelít?
Vagy maga a krampusz nyerít?
A tündérek megijedtek,
rejtekhelyeket kerestek.
Nem óriás, nem is krampusz,
Mackó papa hangját halljuk,
horkolása olyan zajos,
aludni így elég bajos.
Mackó papa nem sejtette,
hogy a Jankót felkeltette,
elillant a tündérálma,
sok jó érzést hagyva hátra.
2020. november 30.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kikka(szerző)2021. február 18. 13:35
@norabora: @111111: @Eci: @HodosiImrene:
Köszönöm szépen, hogy olvastátok és véleményeztétek Jankóm történetét. Hálás vagyok a figyelmetekért. Szeretettel: Kriszti
HodosiImrene2021. február 10. 23:00
Szép vers,gyermeknevelő jóságra,segítésre ösztönző,szívvel gratulálok! Hodosi Imréné Emma
Eci2021. február 4. 12:37
Kedves Krisztina! Remek gyermek vers! Szívvel, figyelővel. Szeretettel Edit
1111112021. február 3. 15:02
Szórakoztató,remek ritmusú meseversedet kedves Kriszti szívesen olvastam. Piroska
norabora2021. február 2. 11:41
Nagyon cuki, dallamos, igazi gyermekvers! Gratulálok!
Kikka(szerző)2021. február 1. 14:34
@kicsikincsem: @Leslie2016: @Callypso: @ereri: @molnarne: @m.falvay: @Motta: @JohanAlexander: @donmaci: @gypodor: @VaradyEndre: @41anna: @Angyalka73: @feri57:
Kedves Poettársak!
Hálásan köszönöm Jankóm újabb történetére szánt időtöket és a kedves szavaitokat egyaránt. Ihletgazdag új évet kívánok mindannyiótoknak!
Szeretettel: Kikka
kicsikincsem2020. december 14. 14:57
A meséhez ❤️-vel gratulálok.
Ilona
Leslie20162020. december 12. 09:01
Bájos remek gyerekvers.
Szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
Callypso2020. december 12. 06:32
Csodálatos a gyermekkor, mint ahogy varázslatos és gyönyörű a versed is, élmény volt olvasni! Szeretettel, öleléssel gratulálok! (:
ereri2020. december 11. 22:30
''Ezután jön a ráadás,
gyógypusziból egy nagy rakás,
fontos szabály minden felett,
a puszit soha el ne feledd!''
Sose hagyd abba ezt a sorozatot drága Kriszti! Imádnivalóka! Gratulálok és nagy-nagy szívem mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.
molnarne2020. december 11. 22:02
Aranyos mese szeretettel nagy szívet hagyva gratulálok:ICA
m.falvay2020. december 11. 21:51
Tündéri mese történet .
Szívvel olvastam .
Miki
Motta2020. december 11. 21:32
Aranyos mesédet szivvel olvastam.
Motta
JohanAlexander2020. december 11. 18:00
Krisztina, hatalmas szívvel gratulálok mesés versedhez!
donmaci2020. december 11. 18:00
Magával ragadó aranyos gyerekversedhez szívvel gratulálok. Józsi
gypodor2020. december 11. 17:21
Bájos ez a Mackó Jankó! Irgumburgum! Remek a vers is
Szívvel
Gyuri
gypodor2020. december 11. 17:21
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
VaradyEndre2020. december 11. 16:31
Tetszik remek gyerek versed.
Szívvel,üdvözlettel:Endre
41anna2020. december 11. 15:33
''Nem óriás, nem is krampusz,
Mackó papa hangját halljuk,
horkolása olyan zajos,
aludni így elég bajos.
Mackó papa nem sejtette,
hogy a Jankót felkeltette,
elillant a tündérálma,
sok jó érzést hagyva hátra.''
3szív) Csuda aranyos vers!
Melinda
Angyalka732020. december 11. 14:40
Ez a vers ''tündérien'' sikeredett, nagyon szép, nagyon hangulatos, és csodásak a rímek. Szeretettel kívánok boldog karácsonyt.
Melinda
feri572020. december 11. 14:37
Nagyon szép gyerekversed tetszik Krisztina
Első szívvel olvastam
Feri