Hulló levelek
Őszi lombkoronák,
gyönyörűek vagytok.
Életörömet adtok,
ha rátok nézek.
Azt sugalljátok,
hogy érdemes élni
ezért az Isten adta
szépségért.
Nem túlzok, ha
azt mondom:
a szabad ég alatt
színessé festitek
a csendes tájat.
A szél gyakran
végigsöpör rajtatok,
utolsó táncra
hív benneteket,
szorosan ágaitokba
kapaszkodva
lassuló táncba kezdtek
összebújva.
Aztán jön egy
nagyobb széllökés,
könnyezve,
észrevehetetlen sóhajtással
földre hulltok.
Mintha a fák alatt
színes szőnyeget
terítenének elénk,
abban járunk, és
hallgatjuk az avar
gyenge, zörgő,
elhaló roppanását.
2020. november 29.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Zakeus2021. február 4. 09:16
Szép vers gratulálok!
Gábor.
Eci2020. december 14. 17:40
Kedves Henriett! Nagyon szép versedhez szívből gratulálok! Szívvel, szeretettel Edit
Demonboy202020. december 13. 23:32
Szívvel gratulálok :)
ditte1422020. december 13. 15:32
Drága Henriett!
Remek, alapos megfigyeléseidet
szép versben formáltad meg.
Természetszereteted teszi ezt a bölcs megfigyelést, mely végbemegy a természetben, s mely gyönyörködteti, kikapcsolja, felüdíti a megfáradt embereket.
Nagyon nagy szívet hagyok, szeretettel olvastalak:
Erzsébet
41anna2020. december 13. 14:15
❤️3. Megható nagyon szépen írtál!
John-Bordas2020. december 13. 11:57
Henriett,úgy hiszem hogy ez a versed talán a legmuveszibb eddig ( nekem) óriás 💓 gratulálok hozzá ölel János szeretettel
feri572020. december 13. 11:50
Nagyon szép évszakok versed
Első szívvel olvastam
Feri