A jövőbe nézek
A jövőbe nézek, és magamat látom,
Ahogy ráncos arccal ülök az ágyon.
Magam vagyok, senki sincs mellettem,
Hol vannak azok, akiket szerettem?
Miért nem szorítják koros kezemet?
E gondolatok mardossák lelkemet.
Hallom lassuló szívem dobogását,
Érzem az élet gyors elmúlását.
Nem! Nem fogok így megöregedni!
Velem ott fog lenni mindenki!
Nem szabad, hogy ily` legyen a jövendő!
Hisz addig még van nagyon sok idő!
Ha most egyedül érzem is magam,
Hinnem kell, hogy lesz egy hű társam!
Ki elkísér a jövőhöz vezető úton,
És majd együtt nevetünk a múlton!
Unokák, dédik vesznek majd körbe,
S néha egy-egy beleül az ölembe.
Mesélek nekik, milyen volt régen,
Kiért ragyognak a csillagok az égen!
A jövőbe nézek, magamat látom,
Ahogy ráncos arccal ülünk az ágyon.
Sokan vesznek körül, fogják kezemet,
S már nem hallom lassuló szívemet!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2020. december 16. 18:10
Szép remény versed szivvel olvastam
Motta
41anna2020. december 14. 15:30
❤️5. Nagyon szépen megírt vers!
Melinda
S.MikoAgnes2020. december 14. 13:39
Csodálatos végig gondolása az életnek.
Igen szép pozitív gondolattal, az első versszak szép képpé változtatásával fejezed be nagyon tetsző versed!
Nagy szívvel gratulálok, kívánom, ilyen gyönyörű legyen majd
az időskorod!
Ölellek szeretettel:
Ági
feri572020. december 14. 13:20
Nagyon szép alkotás Mónika
Nagy ❤️ olvastam
Feri
John-Bordas2020. december 14. 12:49
Aranyos és kedves vers, pozitív vegszoval,ne félj az oregedestol,az is része az életnek, figyelővel és szívvel gratulálok versedhez szeretettel olel János