Hammer Flóra

Kétszínű karácsony

Tél van. Karácsony közeleg.
Ám a havat megtartják a fellegek.
Nedves a föld, szürke az ég,
az emberek szíve csöndben remél.

Bár esne a hó, csillogna a táj!
Álmában egy gyermek hóembert csinál.
Hófehérré mosná e bűnös világot,
elhozná a szívünkbe meseországot.

A Földre tért Istent ünnepli a világ,
karácsonyfa s betlehem felállítva már.
Színes fények borítják a falakat,
illatozó sütemény asztalhoz vonz sokakat.

De jaj, az örömhír ma teljes nem lehet,
az ember szíve szorong, látván a sok beteget.
Magányosan küzd, de reménye haldoklik,
a boldog ünneplés esélye lassan szétfoszlik.

Egy goromba ködfelhő ereszkedik közénk,
ellopván a házak eredeti színét.
Jeges eső dermeszti a szíveket,
vakságában nem látja a pislákoló fényeket.

Egy szép napon a fellegek elengedik a havat,
betakarva reggelre a ruhátlan gallyakat.
Cinege száll dalolva, s a Nap is ébren már,
az emberre várnak csak, hogy örömhírük átadják.

A megszépült táj gyógyítja a sok sebet,
melegséggel tölti el megfagyott szívünket.
Reményünk visszatér, megtisztul a világ,
és lassan, de biztosan a korona is továbbáll.