Szerző

Horváth Clarissa

Életkor: 17 év
Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 95 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. december 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

feri57, gypodor, John-Bordas, madaras, Motta, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Horváth Clarissa

Kimondhatatlan

Gyötrődés az érzelmekkel

Némán zokogok, míg felemészt a bánat,
elveszek könnyeim háborgó tengerén.
Szenvedésemnek semmi sem szabhat gátat,
nem juthatok túl démonaim seregén.

Összemosódó hangok, egy sem az enyém,
semmit sem hallok, káosz van a fejemben.
Ha egy szót is értenék, eszem veszteném,
a tudatlanság áldás az én helyemben.

Csak hánykolódok, tán egyszer partot érek,
s kiszárad tengerem, elapad a könnyem.
Fáradtan, üresen, reménytelen élek,
görnyedt vállakkal a súly alatt megtörtem.

Kiszámíthatatlan, alvó vulkán vagyok,
bármikor kitörhet a harag belőlem.
Az úton magam mögött csak káoszt hagyok,
még sincs annyi erőm, hogy magam legyőzzem.

Nyitott szemmel járok, mégsem látok semmit,
túl vastag a fátyol a világ s közöttem.
Halmozom magukra hibáim ezreit,
miket gondosan szőnyeg alá söpörtem.

Fáj a létezés, minden egyes mozzanat,
egyre szúr a mellkasom, nehéz a légzés.
Elmondanám, de nem találok szavakat,
kimondhatatlanul szétfeszít az érzés.

Nem vagyok önmagam, nem vagyok a régi,
magával sodort a megfelelési kényszer.
Lelkemet lassan a magány felemészti,
nem vagyok az életnek más, csak játékszer.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


madaras2020. december 27. 14:34

''Nyitott szemmel járok, mégsem látok semmit,
túl vastag a fátyol a világ s közöttem.
Halmozom magukra hibáim ezreit,
miket gondosan szőnyeg alá söpörtem.''
****
''Nem vagyok önmagam, nem vagyok a régi,
magával sodort a megfelelési kényszer.
Lelkemet lassan a magány felemészti,
nem vagyok az életnek más, csak játékszer.''
...17 éves korban ilyen verset írni...döbbenetesen jó ....de 17 évesen nem szabadna így látnod a világot...remélem az
''egyre szúr a mellkasom, nehéz a légzés.'' - csak lelki átérzés - és nem valóságos testi szenvedés....nem vagy beteg???
Csodálatos ez a vers - minden elismerésem nagy szívvel a tied.

Motta2020. december 27. 13:03

Szomorú, szép önismereti versed szivvel olvastam.
Motta

gypodor2020. december 26. 15:47

Nyitott szemmel járok, mégsem látok semmit,
túl vastag a fátyol a világ s közöttem.
Halmozom magukra hibáim ezreit,
miket gondosan szőnyeg alá söpörtem.

Kell még élettapasztalat és másképp látod az egészet
Remek vers
Szívvel
Gyuri

John-Bordas2020. december 26. 12:02

Drága Clarissa!Versed zseniálisan mondja el egy spiritualiasan ébredező fiatal lélek küzdelmet a világgal és elsősorban önmagával.A megfelelés kényszere amint már te is érzed mindig mellekvagany lesz,megfojtja saját valodat,ne hallgass arra a kenyszerre,ne felelj meg senkinek sem,mert te is ahogy mindenki más is tökéletes ahogyan vagyunk/ vannak!A megfelelés kényszere azt súgja,hogy én ahogy vagyok nem elég jó ennek vagy annak vagy a közös média társaknak,így valtoznom kell,és ez megöli egyéniségét az embernek,ne tedd!!!Versedet óriás 💓 olvastam ölel János szeretettel

feri572020. december 26. 11:01

Nagyon szép alkotásod
Első Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom