A jelen tragédiája
A tető szélén ült a jövő és a jelen.
Olyanok voltak, mint két idegen.
A jelen a kezében egy bort szorongatott.
A jövő olyan volt, mint egy élőhalott.
Igaz, hogy még létezett,
De nem volt semmije, amit mesélhetne.
A jelen történeteit hallgatta,
De neki nem volt története, mit elmondhatna.
Így ő a terveiről mesélt,
Mert nem volt semmi, amit eddig megélt.
"Miért olyan fontos a holnap?
Nem elég egy jó nap?
A te múltad annyira üres,
Pont, mint ez az üveg."
"A te jövődből meg hiányoznak a tervek,
És cél nélkül telnek el a percek.
És a jövőd annyira üres
Pont, mint az az üveg."
A jelen felállt és megszédült,
Ez az este maradt neki utoljára emlékül.
A jövő tovább ült a tető szélén.
Ez volt számára az első élmény.
Ez lett volna a történet, mit elmondhatna,
De nem volt senki, ki meghallgatta...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Red(szerző)2021. január 12. 18:44
@Kissimi21: Köszönöm szépen!
Kissimi212021. január 12. 15:13
Elgondolkodtató és szörnyű de mégis imádom!
Még ilyet és én is gratulálok.
Red(szerző)2021. január 5. 22:41
@ereri: Köszönöm!
ereri2021. január 5. 19:20
''A jövő olyan volt, mint egy élőhalott.
Igaz, hogy még létezett,
De nem volt semmije, amit mesélhetne.''
Nagyon klassz a témaötleted, választékos a szókészleted és egyedi a látásmódod kedves Red! Igazad van, emlékekkel csak a múlt és a jelen bír! Igazán kifejező és tartalmas verset írtál! Gratulálok és nagy-nagy szívet hagyok remek soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.
Red(szerző)2021. január 4. 20:05
@be.jozefina: Köszönöm szépen!
be.jozefina2021. január 4. 19:24
Versed elgondolkodtató, remélem azért még lesz kinek meséljen a jövő. Gratulálok a vershez!
Red(szerző)2021. január 2. 14:35
@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen!
BÚÉK!
S.MikoAgnes2021. január 2. 14:10
Pazar!
Ámulva olvastam soraid,s a zárás: nagyot üt!
Hatalmas elismerő szívvel,szeretettel!
Még sokra viszed,kedves Red!
BÚÉK!!!
Ági (néni)