Harminckét búcsúcsók
Odakünn tél van most
Bennem mégis őszi szél uralkodó
Szívemet megannyi rács alkotó
Nem lelek lakatost.
Lelkem farkasként ordít
Harminckét arckép csapdos
A döntés szele vagdos
Elmúlás bódít.
Egykor 5 év most 3 hónap
Közel már a ballagás
Mely után szívem üres lakás
Az idő mint üldözött szaladt.
Csontjaim közt hideg játszik
De nem az érettségi az oka
Hanem a sok kedves pofa
Mely halványulni látszik.
Ti voltatok a bárka nekem
Mikor itthon mindent elöntött az özönvíz
Szellemem még mindig bízva biz`
Átsegítettetek hegyeken.
Kérditek: már megint minek örül?
A dolgozat Kati nénivel oson
Arcomon mégis mosoly
Csupa jóság vesz körül.
Ti vagytok számomra az élet
Emléketek agyamba szöget fúr
Nem egy fekete emléket kitúr
Az 5 év mégis semmivé lett?
De hiába mind a sok szeretet
Hátat fordít a menekülő gyönyör
Fájó végszó hangja gyötör
Itt hagyok szívemből egy szeletet.
Nem. Semmivé soha e sok öröm
Napfényként törtétek át a borús eget
Örökké szeretni foglak titeket
E szóval tartozom: Köszönöm!
A 31 volt osztálytársamnak és az osztályfőnökömnek
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eci2021. január 4. 19:31
Kedves Máté! Nagyon szép versedhez szívből gratulálok! Figyelőmbe vettelek, szívvel, szeretettel Edit
Fellah732021. január 3. 14:25
Kedves Máté.
Jól sikerült vers :)
Szívvel gratulálok.
Gyula...