Mindazok...
Mindazok, akik nincsenek,
Ballagnak a befont hajú idővel,
Mosolyuk maga a nap, könnyük a szél -
Velem vannak, velem.
Hisz nem is mentek el ők, nem, soha,
Ők az őszi fény a fák között,
Ők, ők a lábnyomok a hóban:
Ők örökkön egy távoli múltban.
Velem vannak, kiket elfeledni nem lehet,
Velem vannak, mint a forró lehelet.
Roppanó hasáb a kandalló tüzében,
Fodrozódás a víz tükrében...
Az elmúlás fáj, de csak mint emlék,
Máskor meleg köntös, mint őszi esték,
S hallgasd csak, ha neked muzsikál a lélek:
Neked üzennek a titkos, áldott, égi fények.
2020. december 19.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
borsigabor2021. január 7. 07:58
Szép versedhez szívet hagyok.
Gábor
Leslie20162021. január 5. 08:00
Meghitt nagyon szép alkotás.
Szívvel olvastam versed.
László
Csendhangjai2021. január 4. 20:37
Emlékük örökké élni fog, ez az igazi szeretet!
Remek soraidnál, jó volt olvasónak lenni!
Szívvel-szeretettel:
Klára
feri572021. január 4. 20:14
Nagyon szép alkotás Krisztina
Szívvel olvastam
Feri
borsigabor2021. január 4. 20:06
Gratulálok! Gábor