Szerző

Póka László

Életkor: 65 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1007 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Póka László

Halottak napjára

Tartozom egy vádbeszéddel.
Régóta hordozom szívemben.
Amiért s ahogy itt hagytál
Februári-fagyos estén, pedig
az ajtón dörömbölt a tavasz.
Csendet ütött az őrzőgép fogtam
a kezed, s számoltam infusiócseppeket.
Anyám. Hallod?
Fehér-ruhába-bújt ember voltam
kinek hite, s hivatása visszaadni
mit elvett a kór, a gyógyuló érzést,
hogy újra képes mindenre a
kiszakadt világból...
S jött egy pillanat. Vádolom magam...
Beszökött.
Csontos-hideg kezével
simogatta arcodat.
Én csak álltam az ágyad mellett,
s némán tűrtem
hogy felnőtté váljak...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kreativ552009. november 18. 14:06

Bár nagyon fájdalmas érzéseket társz felénk,de csodás.Gratulálok! Ági

mezeimarianna2009. október 28. 03:52

:(((Nagyon fájó:((

ambrus.magdolna2009. október 27. 14:08

Nagyon jó lett ez a versed!
Gratulálok!

Törölt tag2009. október 27. 11:24

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom