A telefon halála
Reggel hatkor felébresztett,
Szinte kidobott az ágyból,
Használtam őt állandóan,
Lassú volt ő bárhol.
Micsoda készülék,
Hirdették az igét,
Lassabb lett az egész,
Mikor frissítették.
De türelmem volt hozzá,
S tudtam, hamarosan vége,
Éreztem erősen,
Hogy a halál jön el érte.
Munkába menet még
Hallgattam a kedvenc dalokat,
Megélt ő ütést, esést
És kemény fagyokat.
De néhány órája már
Nem reagál semmire,
Sem a töltőre,
Sem az érintésemre.
Vége van két órája,
De tán még feléled újra?
Csoda történne, tudom,
Mert a zsebem egy nulla.
2016. augusztus 15.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2021. január 18. 12:09
A végét nem nagyon értem, de alapjában nagyszerű verset írtál.
Szívet érőt figyelővel!
Mathias
ralyi(szerző)2021. január 14. 08:29
Köszönöm! :)
John-Bordas2021. január 13. 13:59
Egyedi és jó vers szívvel olvastam ölel János
Fellah732021. január 13. 12:42
Jó vers.
Szívvel olvastam.
Gyula...