Szerző

Oláh Szilárd

Életkor: 20 év
Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 111 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (7)

1-9-7-0, Leslie2016, Pflugerfefi, rojamsomat, varadics, 2 láthatatlan tagunk

Oláh Szilárd

Valahonnan messziről

Valahonnan messziről érkezik egy szív.
Halk léptei vannak, és szuszogva lépked.
Kezében egy termetes szatyorka.
Abban pedig szépen fénylő, deres, piros alma.
Szuszogva mondja, vár egy jobb időre.
Ahol a szegénynek nem lesz éhínsége.

Talán egy csillagot vár, mitől kívánhat?
Talán egy angyalt, aki majd megváltja?
Vagy egy időt, amely neki kedvez majd?
Vagy csak a sorsot kéri, jobb legyen már?
Nem tudja, hogy kezei ráncosak.
Ideje pedig régóta itt már számoltak.

Lépked hazafelé, nézi az útját.
Kis háza előtt elszáradt rózsák.
A tél már megdermesztette bennük az eret.
De ő még mindig csodálja őket.
Tavasszal hite szerint újraélednek.
Akkor megint szép, tündöklő virágok lesznek.

Hazaérve becsukja maga után kapuját.
Mintha kizárná a világ összes gondját.
Éli életét egymaga magányban.
Siratja a szépet, ami elmúlt régen.
Csak az Isten tudja, hogy mi lesz ővele.
De e magányos lélek sírása nehezen jut fel a Mennyekbe.

A verset egy képzeletbeli, öregedő néni ihlette.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


OlahSzilard(szerző)2021. január 15. 15:56

@Leslie2016:

Kedves László.

Köszönöm, hogy olvastad versemet.

OlahSzilard(szerző)2021. január 15. 15:56

@donmaci:

Kedves Józsi.

Köszönöm, hogy olvastad versemet.

OlahSzilard(szerző)2021. január 15. 15:55

@Pflugerfefi:

Kedves Feri.

Köszönöm, hogy olvastad versemet.

Leslie20162021. január 14. 05:05

Szomorú vers az elmulásról.
Nagy szívvel olvastam. Tetszik.
László

donmaci2021. január 13. 21:25

Nagyon jól versbe írtad! Szívvel olvastam Józsi

Pflugerfefi2021. január 13. 20:41

Aa magány ódàja alkotásod!
A legtöbb öreg egyedül múlik el!
Megrázó!
Szivet hagyok!
Feri.

OlahSzilard(szerző)2021. január 13. 19:37

@rojamsomat:

Kedves Tamás.

Köszönöm, hogy itt jártál nálam.

rojamsomat2021. január 13. 18:48

Gratulálok remekre írtad!
Jól látod, érzed az esendőséget!
Szeretettel szívvel,,,,Tamás

OlahSzilard(szerző)2021. január 13. 17:23

@Csendhangjai:

Kedves Klára.

Bizony sok ilyen szomorú ember él sajnos.
Én köszönöm, hogy nálam jártál.

OlahSzilard(szerző)2021. január 13. 17:22

@1-9-7-0:

DRÁGA ANIKÓ.

Köszönöm, hogy ismét itt jártál nálam.
Igen jól elemezted ki gondolataim köszönöm gratulációd.
Ismét nagyon nagy örömöt szereztél nekem.

Csendhangjai2021. január 13. 17:17

Ó, hány ilyen szomorú sorsú ember él! Köszönöm, hogy írtál róla!
Szívvel gratulálok:
Klára

1-9-7-02021. január 13. 15:52

Kedves Szilárd annak ellenére hogy fikció nagyon is élethűre sikeredett leírásod Számtalan ilyen kis szép korú néni van és persze bácsi akik magányosan élnek Erőt hitet a környezetükben fellelhető kezük által éltetett virágok adják vagy épp magányukat enyhítő kis házi állat Sajnos elhagyják a gyermekek szüleiket mert minden fontosabb (persze tisztelet a kivételnek) Szívszorító nagyon megérintő szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom