Ébredés
Milyen hosszú út vezet idáig,
Mégis valami a végén hibádzik,
Véres ruha mesél az út bajáról,
Bolond volna, ki itt jár magától.
Van, amit az ész fel sem foghat,
Az erős szív mellett csak szolga,
De mi hozna néki jobb belátást?
Hát legyen a halál is kilátás.
Mit érez, ha nem gondol többet,
Minden rosszat egy újabb követ,
Csukott szemmel is látja-e még?
Az út már nem volt tiszta rég.
Egy régi emlék játszott látomást,
S a valóság időben rég messze járt,
Hontalanul, egyedül, távol mindentől
Érzi még, hogy él a vándor.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2021. január 25. 17:15
''Hontalanul, egyedül, távol mindentől
Érzi még, hogy él a vándor.''
Honvágyad cseng ki versedből?
Nagyszerű, kifejező sorok!
Nagy szívvel tetszik!
Szeretettel: Ági
gypodor2021. január 14. 07:02
Remek
Szívvel
Gyuri
Leslie20162021. január 14. 05:49
Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
donmaci2021. január 13. 21:56
Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok. Józsi
Pflugerfefi2021. január 13. 20:43
Remek elgondolkodtató alkotàs!
Szívet hagyok!
Feri.
feri572021. január 13. 16:43
Nagyon szép álomversed Dániel
Szívvel olvastam
Feri
1-9-7-02021. január 13. 16:28
Kiváló elgondolkoztató versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó