Szerző
Bíró Krisztina

Bíró Krisztina

Életkor: 30 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 91 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

borsigabor, feri57, lejkoolga, negyvenkilenc, V.P., 1 láthatatlan tagunk

Bíró Krisztina

Miért nem akarok?

Ott van a csönd, érzem a szívem mélyén,
És ott van az égen a hervadt virradás.
A napnak nincs otthona, borzong az éj:
Egyedül lettem, köröttem senki más.

Könnyek, melyeket mások el nem sírtak,
Az arcokon meg az a megvető mosoly:
És én csak nézem, ledermedten mindezt:
Egyedül vagyok, és vidáman komoly.

Kis álmaim fáradtan roskadnak le,
Miközben már kinevet a mulandóság -
Gyere csak, higgy s remélj rendületlen,
Hiszen ilyen vagy te, bolond ifjúság.

Ülök a szobámban, és horkol a béke,
Rádöbbenek, hogy miért is nem akarok.
Nem jó kimondani, inkább egyedül
Gondolkozom, és csak mélyen hallgatok.

Mi is a magány, és mire a válasz?
Én akartam ezt, de miért berzenkedem?
Csupán ezt érdemli te bolond szíved -
Szívem, te is akartad, hogy így legyen!

Bezártam magunkat ostobán, tudom -
S kérlek, nézd el, ha túl nagy felénk a csönd -
Tetszik a szoba?... látod, berendeztem...!
Kiebrudaltam a világi közönyt...!

Kizártam mindent, ami külvilági,
Kizártam, amit csak lehetett: jól tettem...?
Én csak egyre vágytam, egyet akartam:
Nem lenni veled ilyen őrületben.

Kérlek, bocsásd meg, hogy kivetettelek,
Mint részeg horgász a fickándozó halat -
Azt hittem, egyedül kell, így kell legyen:
Ne haragudj, szívem, hogy megbántottalak.

2021.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


negyvenkilenc2021. január 31. 07:08

Az első pár sor elvarázsolt...őszinte, komoly vers, gratulálok!

chrisbiro16(szerző)2021. január 16. 14:11

Kedves Gyula!

Én úgy gondolom, lehet az ember akármennyi idős, a magányt akkor is megéli valamilyen szinten, ki jobban, ki kevésbé. Kamaszok, gyerekek is sokszor magányosak. Ha épp örömöt élek át, természetesen arról fogok írni, nem a magányról. Szerintem versben végképp nem tud hazudni az ember az érzéseiről... (Legalábbis, én nem tudok.)
Köszönöm a visszajelzést! :)

Fellah732021. január 16. 08:10

Kedves Krisztina.
Nagyon jól megfogalmazta.
DE szerintem, már ne haragudjon
Meg, a koránál fogva, nem erről kellene
Írnia, tudom a sors, bizony másképp, oszt,
És kerülhet az ember sokféle helyzetbe.
Adja az Isten, ne legyen magányos, és
Ugyan ilyen csodálatos verseket írjon,
A szeretetről :)
Tisztelettel.
Gyula...

lejkoolga2021. január 16. 03:50

Szép, kifejező alkotás, drága Krisztina!
A korodnál fogva sem vagy magányra ítélve, sok szép dolog vár még rád , abban biztos lehetsz! :)
Szeretettel hagyok szívet:
Olgi

V.P.2021. január 15. 21:54

Gratulálok neked, igazán remek a versed!

feri572021. január 15. 21:06

''Könnyek, melyeket mások el nem sírtak,
Az arcokon meg az a megvető mosoly:
És én csak nézem, ledermedten mindezt:
Egyedül vagyok, és vidáman komoly.''
Remek sorok, szép alkotás Krisztina
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom