Anamorfózis
A mélység csendje hangosan kong,
Jajveszékel kint a világ,
Sötét, borús most a holdvilág.
Mély álomba szenderül a lét,
Sírva keresi a holnap reményét,
Csak az óra inga lépked tovább.
Múlik a külvilág hangos zaja,
Odaát csak a vakító fény vár,
Talán az a mennyország...
Remény ül az éj álmára,
Holnap talán jobb várja,
Kivirulhat a létezés.
Hajnal pára szirmot bont,
Ébred már az új világ,
A hóvirág is utat talált.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
PEBerta(szerző)2021. január 20. 16:36
@MarcziM.Mathias:
Nagyon szépen köszönöm
MarcziM.Mathias2021. január 19. 17:24
Tetszéssel olvastam versed.
Szívvel
Mathias
PEBerta(szerző)2021. január 18. 20:59
@tomorg:
Nagyon köszönöm Gábor 🙂
tomorg2021. január 18. 17:54
Rremek sorok
szívvel gratulálok,
Gábor
PEBerta(szerző)2021. január 17. 20:02
@sosjudit: @Fellah73: @Leslie2016: @gypodor: @194622:
Köszönöm szépen mindenkinek!
1946222021. január 17. 12:01
Versednél nagy szívet hagytam. Várom látogatásod.
gypodor2021. január 17. 09:51
Szép és egyedien gényes, elgondolkodtató titokvers
Szívvel
Gyuri
Leslie20162021. január 17. 07:10
Szivet adtam versedre.
Remek alkotás.
László
Fellah732021. január 17. 05:52
Nagyon jó.
Kedves Erika.
Szívvel olvastam.
Gyula..
sosjudit2021. január 17. 00:04
Szép versedhez szívvel, szeretettel elsőt adom örömmel, gratulálok