Ha majd...
Ha majd...
Egyszer megöregszünk...
S már rég tovatűnt a
szépség és a báj...
Kérlek, a szememből olvass,
és lásd...
A lelkemen át...
Ugyanazt a csillogást,
Mint ifjúkorunk hajnalán...
Ha majd...
Egyszer megöregszünk...
Én akkor is melletted leszek,
kezemet kezedbe temetve
mondom el neked,
hogy még mindig
ugyanúgy...
mennyire szeretlek...
Ha majd...
Egyszer...
Megöregszünk...
Mi akkor is örökké
együtt leszünk...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162021. január 18. 07:19
Nagyon szép vers az öregedésről. Tetszik.
Szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
Julja(szerző)2021. január 17. 19:33
@Motta: köszönöm szépen! 🙂
Julja(szerző)2021. január 17. 19:33
@feri57: köszönöm dícsérő szavaid, és hogy olvasóim között tudhatlak! Figyelőmbe tettelek! 😘
Julja(szerző)2021. január 17. 19:31
@varadics: köszönöm, hogy olvastál!
varadics2021. január 17. 13:11
Legszebb vallomás versbe öntve.Örömmel olvastam.Csaba
Motta2021. január 17. 12:33
Szép vallomásodat szivvel olvastam
Motta
feri572021. január 17. 10:06
Nagyon szép lélekhatású vallomásversed magával sodort, nagyon tetszik.
Első nagy Szívvel olvastam.
Kedves Júlia, mától a Figyelőmbe követem tovább a verseidet. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Tisztelettel,
Feri