Nagy Roland Roller

Kicsiny patak

Kis sodrású, kicsiny patak,
tetőled nőnek nagyra a nagy tavak.
Hol hideg, hol meleg vized forrása,
úgy változik lényednek sodrása.

Ahogy minden embernek más a vére,
úgy neked is változik sorsod medre.
Hol kövekben vagy ágakban akadsz el,
de sorsod s utad soha ne add fel.

Mindenkinek ki van jelölve a sorsa,
itt nem te döntesz, utad medred merre mossa.
De bizakodol, ahogy mindenki bízik,
lehet, egy tenger majd tőled nől s hízik.

Hol befagy, hol színek sokasága ragyog rád,
mindig bízik benned a nagyvilág.
Tiszta vizű, kicsiny patak, csobogj, míg világ a világ,
hadd örüljön neked a réten a sok-sok virág.

Még tiszta vizet szállítasz e világra,
boldogan repül a madár ágról-ágra.
Bevallom, én csak egy kődarab vagyok medredben,
ez a sorsom, egy helyben széttörni meredten.

Én, a kavics, már eleget voltam itt veled,
már nem érzem, mi az, hogy hideg és meleg.
Elfáradtam, szétroppan kicsiny testem,
sodrásod vigyen tovább, én itt most elestem.

Kicsiny patak, köszönöm, hogy részed voltam,
az akadályokat veled együtt toltam.
Nem felejtem hideg s meleg napokat,
emlékezz egy kavicsra, mely lehet, te vagy önmagad.