Hiányzol
Magam sem tudom, mi ez az érzés,
Vágyom rád, de egyszerre gyűlöllek is.
Szavaid húsomba marnak s a szívemet tépik,
De én nem tudlak téged még elengedni.
Már nem okozunk egymásnak örömet,
De merre induljak, ha Te nem tartasz velem?
Hiányod lassacskán felemészt engem,
S bármerre járok, nincs hova mennem.
Egyetlen otthonom csak Te vagy nekem,
Fázom így egyedül, a nagy hidegben.
Szeretlek, akkor is, ha nem érdemled meg,
Szeretlek úgy is, hogy nem vagy itt velem.
2021. január
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1-9-7-02021. január 18. 23:31
Szeretlek, akkor is, ha nem érdemled meg, igen a szeretet nem múlik el attól hogy valaki nem érdemli meg Hiány versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
feri572021. január 18. 06:29
A szeretet egy olyan iránt akiben nincs viszonzás, nem érdemli meg a szeretetedet se.
Nagyon szép érzelmes szomorkás alkotásod igazi remekmű.
Nagy Szívvel jelöllek kedvencnek.
Kedves Eszter. mától a Figyelőmbe követem tovább a verseidet. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Tisztelettel,
Feri
donmaci2021. január 18. 05:19
Szépen versbe írtad érzelmedet! Szívvel olvastam Józsi