Szerző
Ambrus Andrea

Ambrus Andrea

Életkor: 17 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 442 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Ambrus Andrea

Te meg én egy kis szobában

Fogy a levegő, kapkodunk utána,
Ahogyan vágyunk egymás karjaiba.
Zárt ajtók között csendben ülve
Nézek tengerkék szemeidbe.

Szeretem, ahogy fekszel mellettem,
Hallom, lélegzeted olyan meztelen.
Rezzenéstelen a borostás állad,
Odahajolok, hogy megcsókoljalak.

Kinyitod fáradt szemed,
Rám mereszted, s azt kérdezed:
Miért nem alszol, drága?
Mert fáj hiányod látszata.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Petrarac002021. január 25. 17:33

Tetszett a vers, ahogy oly gyengéden körül írtál mindent röviden, mostantól figyelőmbe veszlek, remélem te is viszonzod és megtekinted a verseim :)

Petra

S.MikoAgnes2021. január 21. 16:38

Vallomás-versed szívvel olvastam:
Ági

Leslie20162021. január 19. 06:46

Tetszik . Szépen irsz.
Nagy szívvel.
László

Ambrus_Andrea(szerző)2021. január 18. 16:47

@Szalaypoci: ki ahogy látja ;)

Szalaypoci2021. január 18. 11:59

Nagyon szép vers.
Lélegzet az nem tud meztelen lenni.. Inkább eszeveszett.:)
Üdv.
Kori!

feri572021. január 18. 11:00

Ilyen az igaz szerelem. Gyönyörű vallomásversed Andrea
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom