Te meg én egy kis szobában
Fogy a levegő, kapkodunk utána,
Ahogyan vágyunk egymás karjaiba.
Zárt ajtók között csendben ülve
Nézek tengerkék szemeidbe.
Szeretem, ahogy fekszel mellettem,
Hallom, lélegzeted olyan meztelen.
Rezzenéstelen a borostás állad,
Odahajolok, hogy megcsókoljalak.
Kinyitod fáradt szemed,
Rám mereszted, s azt kérdezed:
Miért nem alszol, drága?
Mert fáj hiányod látszata.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Petrarac002021. január 25. 17:33
Tetszett a vers, ahogy oly gyengéden körül írtál mindent röviden, mostantól figyelőmbe veszlek, remélem te is viszonzod és megtekinted a verseim :)
Petra
S.MikoAgnes2021. január 21. 16:38
Vallomás-versed szívvel olvastam:
Ági
Leslie20162021. január 19. 06:46
Tetszik . Szépen irsz.
Nagy szívvel.
László
Ambrus_Andrea(szerző)2021. január 18. 16:47
@Szalaypoci: ki ahogy látja ;)
Szalaypoci2021. január 18. 11:59
Nagyon szép vers.
Lélegzet az nem tud meztelen lenni.. Inkább eszeveszett.:)
Üdv.
Kori!
feri572021. január 18. 11:00
Ilyen az igaz szerelem. Gyönyörű vallomásversed Andrea
Szívvel olvastam
Feri