Szerző

Fehér István

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 120 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Fehér István

Kövek zuhannak

Tudtuk, hogy a fák tovább élnek...
de minket már csak a gyökerek,
a gondolatok, a tűnt ölelések,
a záporban ernyő alatt futó,
boldog percek kötnek.

Hej, ha a zápor még egyszer utolérne...!
Hej, ha a fákról csöpögő eső
kopogtatna ernyőnkön...!
Hej, ha egymás lábára
fröcskölhetnénk megint a sarat...!
Hej, Csillagom,
piciny Bogaram: már nem lehet!

A gyümölcsöt érlelő,
surranó nyárelő
csendben elvitt
ernyőm alól...
Már nem cseppek,
kövek,
kopognak,
zuhannak
szívemre.

Gödöllő, 1980. augusztus 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Robert_Raven2021. január 23. 22:07

Nagyon tetszik remek versed ! Szívből gratulál Robert!

varadics2021. január 20. 00:07

Szívvel olvastalak.Csaba

Motta2021. január 19. 19:14

Fájdalmas, szép versed szivvel olvastam
Motta

feri572021. január 19. 16:31

Megható, szomorú versed István
Első Szívvel olvastam.
István. nagy szeretettel látlak én is az új versemnél
Tisztelettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom