Elég volt!
Mindig is megaláztak, sokszor
Beletiportak a lelkembe,
És felállni sose engedtek,
Elég volt!
Az a köpenyes elragadott,
S én, én mindezt csak néztem tétlen,
Ott csak könyörögtem az égnek,
Elég volt!
Óh, az a csodás rózsaszín köd,
Csak az illúziót mutatod,
Szívet józanságtól megfosztod,
Elég volt!
Volt olyan, kire nem hallgattam,
De ezt valahogy nem is bánom,
Az életemben én diktálok,
Elég volt!
A hideg remegteti kezem,
Miközben e sorokat írom,
Megfogadom, többé nem sírok,
Elég volt!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2021. január 21. 18:57
Micsoda! Nem engedtek felállni?
Én is voltam padlón /ötször/. Egy ember volt aki nem engedett felállni.
Már nem tudom ki az, mert nem ismerem többé.
Tudod mit? Azért is felálltam.
Soha ne add fel! Ha elfogadod biztatásomat. Barátsággal, szívvel:
Mathias
Leslie20162021. január 20. 08:13
Jó vers. Tetszik.
Szívvel jelőltem.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
varadics2021. január 20. 00:06
Nagyon jól megírtad.Szívvel: Csaba
Adam.Jax2021. január 19. 20:03
''Mindig is megaláztak, sokszor
Beletiportak a lelkembe,
És felállni sose engedtek,
Elég volt!''
Itt felkeltetted a figyelmem, végig is olvastam egyből a versed.
Nagyon jól megírtad. Hatásos alkotás. Szívvel gratulálok!
Ádám
Kissimi212021. január 19. 19:33
Bizony igaz amit írtál
Sok ember csak gőgből fírkál
Bár nem tagadom, párszor én is
Gratulálok neked úgyszintén
Mikijozsa2021. január 19. 19:12
hiányzik az emberek életéből a siker élménye, és egyre több a köd amit repülőkből permeteznek le hogy minket megöljenek, sajnos veszélyben az emberiség élete, gratula a vershez szívvel szeretettel
feri572021. január 19. 18:34
Szomorú fájdalom versed Ferenc
Szívvel olvastam.
Ferenc, mától a Figyelőmbe követem tovább a verseidet. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Tisztelettel,
Feri
1-9-7-02021. január 19. 18:25
A hideg remegteti kezem,
Miközben e sorokat írom,
Megfogadom, többé nem sírok,
Elég volt! sajnos nem elhatározás kérdése Szomorú nagyon szép versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó