Eufória
Ne menj el, mert téged szívlak be
minden lélegzetvételemmel...
Úgy robbant szerelmünk, mint bányának a dinamitja,
mi szaggatja ezerfelé a kemény követ, és úgy hajítja el,
ahogy játszó gyermek a színes kavicsokat. Ajkunk
szótalan, üres kút szava, szemünkre az idő derengően
fátylat font, fülünkbe az idő ólmot önt, egyedül lelkünk
kiáltja és szívünk dobbantja, szeretlek. Nem élünk, csak
lélegzik a csupasz létünk, a tudatunk halott, eszmélni
sem tud, a vágy ösztöne uralja a pillanatot. A beteljesült
szerelmi mámorunkban, ahogy a heroin mérgével teszi,
úgy lökődünk ki a világból egymásba kapaszkodva.
Tudatunk megszűnt tudni, akaratunk, mint béna láb,
nem tud lépni, csak szellemi lényünk repül a végtelen
csillagokba. A beteljesülés pillanata egy, a két szerelem
itt lesz örökre egy - abban az euforisztikus pillanatban.
Eufória
Örökké, az idők végezetéig
Csak te meg én
Megyünk fel-fel-fel-fel-fel-felfelé.
A felhők felett mindig kék az ég, ott magasodnak a
végtelen hegyek, hósapkájukon megcsillannak a
fények és a tengerszem, mint velencei tükör, ragyogja
be a lelkemet. Ott állok egyedül, mint magányos
kereszt, kitárt karom stigmái vereset cseppennek,
és oly magasztos a lényem, mint néma templomban
a kereszthalál szentséges léte. Mély ott a csend,
de itt mindentől mélyebb, csak a szél dudál, ahogy
havasi kürt hangja tompán száll a végtelen hópusztán át.
Szállj itt fel, ahogy a jégmadár ívelő röpte száll, én
eloldom a lelkem magamból, csak testem maradjon
lent a fehér hószirten, és szerelmes lelkem áldja fent
az Istent - itt éltem meg az én euforisztikus pillanatom!
Itt vagyunk, egyedül vagyunk a mi saját
Univerzumunkban, szabadok vagyunk,
ahol a szerelem van mindenek felett.
A tenger nyugodt volt és tiszta, a kékítőt oldott vize,
mint az ég kékje, benne hasított a Nap fénye. Úsztam,
előttem a sós víz pusztasága és egyedül vagyok, mint
eltévedt sirály, ki röptében céltalanul cikáz. A távoli
horizont íve, mint penge éle, oly éles, az elérhetetlent
marja belém apró félelmekbe rejtve. A csend ült körbe,
csak messzi távolból hozta a víz a part embermoraját,
adva megnyugvást szívemnek, a vissza biztonságát.
A két karom csapást csapásra adva dolgozott, a szívem
hangosan dobbanó ütemre lökte véremet, hajszolva
dologra a ziháló tüdőmet. A tudatom némán lapult,
csak ösztönöm hajtott, és a mélység félelme riasztott.
Alattam, a végtelen mélységben a halál lapult, és nem
tudhattam, alszik-e vagy magába húz. Az érzelmem
túlfűtött állapota csitult, agyam újra éberül parancsolt,
fordulj vissza, ez volt a cél, a végtelen véges határoddá
lett - és a partig velem úszott az én euforisztikus
pillanatom.
Együtt örökkön-örökké, ahogy vitorlázunk
a végtelenben, egyre magasabbra
és magasabbra törünk, hogy elérjük az
isteneket.
2020. december., Mindenki életében vannak ilyen pillanatok (a 2012. évi Eurovíziós dalfesztivál nyertes dala, Loreen - Euphoria... idézetek)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
SziszRobert(szerző)2021. február 2. 15:47
Köszönöm a szavaidat. Viszonoztam a látogatásodat szívvel, figyelővel. üdv. Róbert
donmaci2021. február 1. 19:50
Nagyon szép verset írtál! Gratulálok szívvel és figyelővel Józsi
SziszRobert(szerző)2021. január 25. 12:54
@Fellah73: Kedves Gyula! Köszönöm a szavaidat. Én is viszont látogattalak és jelöltelek! Üdv. Róbert.
Fellah732021. január 24. 20:30
Hihetetlenül jó vers.
Kedves Róbert.
Szívvel Gratulálok.
Gyula...
SziszRobert(szerző)2021. január 23. 15:51
@60afrod: Kedves Ildikó! Itt is megköszönöm a szavaidat. Több versedet is olvastam és nagyon tetszik, ahogy írsz, csak gratulálni tudok!. Üdv. Róbert.
60afrod2021. január 22. 22:13
Kedves Róbert!
Remek alkotásodhoz, szívvel és figyelőmmel gratulálok!
Szeretettel:Ildikó
SziszRobert(szerző)2021. január 20. 20:30
@Eci: Köszönöm kedves szavaidat! Én is meglátogattalak, kedvencnek jelöltelek és figyellek! Üdv. Róbert
SziszRobert(szerző)2021. január 20. 20:24
@kintkong10: Kedves József! Ritkán adatik meg az eufória érzése az embernek, egyfajta önkívületi állapot...de akkor az nagyon szép! Köszönöm az okos szavaidat! Üdv. Róbert
SziszRobert(szerző)2021. január 20. 20:18
@feri57: Kedves Feri!Köszönöm a szavaidat, viszont látogattalak. Üdv. Róbert
Eci2021. január 20. 16:53
Kedves Róbert! Nagyon szép versedhez szívből gratulálok, figyelőmbe vettelek. Szívvel, szeretettel Edit
kintkong102021. január 20. 08:50
Ez az érzés adta/adná az életünk értelmét...és akkor még azt is érez/-nénk/-hetnénk, hogy elértük az isteneket. Szívvel: J.
feri572021. január 19. 20:53
Nagyon szép emlékezésversed Róbert
Első Szívvel olvastam.
Róbert,Nagy szeretettel látlak én is az új versemnél
Tisztelettel
Feri