S lejön ő
Régen írtam már, sok veszett gondolat.
Melyek azok mélyre lettek temetve, s most keresem sietve.
Merthogy néhanapján rád is gondolok az életemben sokszor elveszve.
Mint mondtam, sietve kerestem, amit sosem lehet meglelni.
Hagytam futni szabad ég alatt,
Hagyta, hogy föld alatt maradjak!
S lejön ő, hogy meglássa,
Milyen a félelem rabsága.
Mert látja, hogy kezeimmel ások,
Mert félelmeimben vagyok, s még mélyebbre vágyok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1-9-7-02021. január 21. 22:21
Szívszorító versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
Leslie20162021. január 21. 07:33
Tetszik a versed. Figyelemre méltó alkotás.
Szívvel jelőltem.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
feri572021. január 20. 17:21
Szomorkás félelem versed Saccard tetszik
Nagy Első Szívvel gratulálok remek versedhez.
Első versed elbűvölően szép alkotás.
Saccard, mától a Figyelőmbe követem tovább a verseidet. olvasód lettem.
Szeretettel látlak én is a versemnél és Figyelőd megköszönném.
Nagy Tisztelettel,
Feri