Szerző

Vécsey Ádám

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 69 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Vécsey Ádám

Téli álom

Életünk hajnalán találtunk egymásra.
Gyerekek voltunk csupán,
két ártatlan gyurma,
és épp csak játszottunk kicsit.
Pár napig csak, de mindig
reggeltől estig, mindig ugyanott.

Nem volt rajtunk kívül más.
Csak te meg én.
Nekem ennyiből állt a világ.
És az a játszótér csak a kettőnké.

A föld illata, a nap melege,
a szabadtéri kút vize és a felhők könnyedsége
vegyült virágok színpompájával,
és drága íriszed takaró szemüveg
örökké tükröződő titokzatosságával.
Néha úgy éreztem,
ilyen csoda velem nem is történhet,
mintha álom volna ez az önfeledt gyermekkor.
De nem volt az!
Hiszen álom szívbe ily mélyen nem hatol.

De jött ám a szürke világ,
s mikor költöztünk családommal,
többé nem láttalak már.

Két gyurma voltunk,
miket az élet kegyetlenül gyúrni akart.
Egymástól távol.
Nem tudom, téged milyenné,
de engem gyöngévé csavart.

Az évek kikoptattak téged elmémből.
Így mindig hiányzott valami:
motoszkált a fejemben egy árny,
egy kedves, de fájón ismeretlen vágy.

Aztán történt jó tíz évvel később,
hogy osztályunkkal kirándulni vitt az idő.
Gimnazista koromra magamnak valóvá lettem,
csak páran leltünk összhangra,
sokak nevét és arcát nem is fogadta be az agyam.

És aztán elmentünk, ahol pár rövid napra való,
de eszeveszett kalandot leltünk,
s mikor hazatértünk,
új baráttal gazdagodtam.
Egy lány volt az, kivel három évig
egyazon osztályteremben kuporogtam.
Három év egymás mellett,
de észre sem vettük egymást...
ám pár nap alatt mindketten
újraéltünk egy-egy elfeledett érát.
Én úgy éreztem, valami visszatért.
Önfeledt voltam újra, mint gyerekként.

Hétfőn újra találkoztunk
ugyanabban az osztályban.
Csakhogy három év alatt
most láttalak téged először szemtől szemben...
az orrodon egy ismerős-forma szemüveggel.

Könnyek szöktek szememből,
és a te szád is kínos mosolyra fakadt.
Az árny az elmémből immár hangot kapott,
szürke sziluettje többé már nem alaktalan.

És ekkor megszólalt az ébresztő...

Az egész... tényleg csak egy álom volt.
Kora hajnali álom egy téli reggelen.
Hiszen te nem is létezel.
Kettőnk közül ki is?
Hát persze, hogy csak én...
és a bennem megmaradt mardosó űr,
melynek hangja és alakja örökké a tiéd.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2021. január 22. 16:29

Szép álom.
szivvel olvastalak
Motta

Martonpal2021. január 20. 22:12

Nagyszerü vers!
Szivvel gratulálok...attila

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom