Szerző
Nagy Vendel

Nagy Vendel

Életkor: 67 év
Népszerűség: 56 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 100 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. február 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (15)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nagy Vendel

Elmélkedés a kultúra napján

Sajátos filozófiám

A múlt századnak
közepén születtem,
hol itt, hol ott,
de felnevelkedtem.
Villany sem volt,
ahol laktam,
faggyúból volt
ott a szappan.
A petróleumlámpa
tompa fénysugára
hívogatón hatott
sok buta bogárra.
S a forró cilindertől
többeknek lett ott
szörnyű halála.
De e lámpavilágnál
nyílott ki a könyvek
szellemi sugara,
s bennem az értelem
fénylő világossága.
A huszadik században
ceruzával kezemben
szavaim papírra vetettem,
öregapám látta még
Ferencz Jóskát a tizenkilencedik század végén,
a Millennium ünnepén,
s unokáim születtek
a huszonegyedik század elején.
Három évszázad ölel át,
így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
a tüzes Nap sugára,
könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S hallhatta verseimet
az, aki akarta.
Kezét fogtam s érintettem
Illyés Gyula lányát,
s általa átöleltem
édesapját, Babitsot
és József Attilát.
Megérthettem Flórát,
megismerhettem szellemük világát.
Később nekem is
nyílott itt virág,
számomra is kinyílott
e csodálatos világ.
Ha számvetést kell adni
majd legutoljára,
büszkén vallhatom, hogy
nem éltem hiába.
Nekem is illatozott a
költészet virága.
De vajon mi marad
egy költő után?
Semmi más, csupán
néhány könyv,
és egy-két örök érvényűnek
vélt gondolat.

Az alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el, hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
Meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok vagyunk.
A Mona Lisa is csak egy picike kép.
Mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott,
mint akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a felesleget.
Az anyag szoborrá vetkezett.
Én is ecsetet és vésőt veszek,
majd nekiveselkedek.
Ha valakit megkergetek,
elfelejtem, miért teszem,
mire utolérem.
Ő is csak a látszatért fut,
nehogy rossz életűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együtt érez.
Küzdök, ha már rádühödök.
Talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
Lefele életveszélyesen lejt ő.
Mikor iskolába jártam,
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban
azt szabad írni,
amit a többség akar.
S ha bántanak a kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
szomjas volt a bárány.
Megette őt
a patak partján.
Báránybőrbe bújt
a farkas,
farkasbőrbe bújt
a bárány.
S ha már nem tudják a nevedet,
te leszel a hallja e kend.
Néha leöblíted torkodról a port,
iszod a jó szekszárdi bort.
S viszel magaddal a diófa alá
egy NAGY VENDEL - könyvet.
S ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak létrás-bort.
Az egyik szemed sír,
a másik meg üveg.
Szórhatod fejedre a port.
Ki kellett volna szedni a meggymagot.
Nem mérgezné a ciánkáli a gyomrod.
Titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
Utcavégén templom,
bemegyek-e, nem tom`.
Minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a kazettás mennyezetet.
Minden út Rómába vezet.
De mikor is van egy akaraton a magyar?
Ha a templomból egyenest a kocsmába tart.
Ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
S elkönyvelheted magadban ad akta...
Mindenki maradjon annál a fánál,
amelyiket kapta.

Gondolataim a költészet napján
nem légből kapottak tán.
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
Ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
Nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
Ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
Mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját és szemét,
hívja fel a figyelmet és figyelmét.
Egy gatyám, egy ingem,
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
Meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a valót.
A költő mind koldus
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
Hogy is van ez?
Lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
De vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsó könyv
s néhány örök érvényűnek vélt,
őszinte gondolat.
A dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta`,
hűha,
jé,
nocsak,
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
A hét vezér, a hét törpe
és a hét gonosz
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő
EGYRE MEGY.
Ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
Elégedjél meg
csupán csak a jóval.
A mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
Az anyja...
Írom verseimet egy papírra,
igazságokat halomra.
Az idő barázdákat szánt homlokomra.
Mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a költő dolga.
Sohase hallgasson el
a Múzsa.

2021. január 22., A Kultúra napjára.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2021. március 24. 22:27

Kedves Vendel! Valóban nem légből kapott gondolatok. A Kultúra napjára
írt tartalmas, remek alkotás. B. László véleményezését tudnám
ismételni, bár mindig magamra hagyatkozom, de nála kifejezőbben
nem tudnám megfogalmazni, mit a vers nekem /is/ adott.

Szivvel időztem.
M.

nagyvendel(szerző)2021. február 9. 18:03

DRÁGA BARÁTAIM!

Hálás szívvel olvastam, hogy mennyien szóltatok hozzá a mindannyiunk szívügyéről írt versemhez, hiszen mindannyian a költészet felvirágoztatásáért dolgozunk.
Köszönöm ezeket a felemelően dícsérő szavakat, ifjonti koromban még talán belepirultam volna, de manapság már tudom a helyén kezelni az elismeréseket is. Sajnos manapság a kultúra nincs a helyén kezelve, és méltatva, ki tudja ír e még valaki száz év múlva is verset?
Egy neves költőnk azt írta régebben, Úgy élj, hogy nehogy kitüntessenek. Ez utalhat arra, hogy függetleníteni kell magunkat a politikától, a befolyásolásoktól, és a külső ráhatásoktól Nehéz feladat ez, de nemes a küzdés maga. Méltósággal kell megfogalmaznunk a dolgok lényegét, és tovább adni a közönség felé. Ehhez elhívatottság kell, és kitartás, szorgalom, és némi bátorság is. Gondolom ez mindannyiunkban megvan, és némi tehetség sem árt, bár ez nem mindig biztos.. Barátsággal vend

Leslie20162021. február 7. 05:00

Tartalmas, bölcs sokatmondó alkotás. Tele emlékekkel, hitvallással.
Nagyon tetszik.
Szivet adtam.
László

B...yL...o2021. február 6. 19:28

Versfolyamod a költészet és az irodalom ünnepi himnusza lett, tágabb világra is kitekintve.
Hatalmas szívvel, őszinte tisztelettel és szeretettel:
László

Eci2021. február 6. 17:10

Kedves Vendel! Remek versedhez szívből gratulálok, nagy szívet hagyok jutalmul. Szeretettel Edit

gypodor2021. február 6. 17:01

Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját és szemét,
hívja fel a figyelmet és figyelmét.
Egy gatyám, egy ingem,
a vers számomra csaknem minden
Számomra ma ez a legjobb vers. Kifejezi mindazt, ami a korosztályunkba beleszorult a múlt század közepe óta. Hiába is mondjuk, ma már más a nóta!
Nagy szívvel gratulálok.
Gyuri

41anna2021. február 6. 16:14

vélt gondolat.

''Az alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el, hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
Meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok vagyunk.''

9szív) Igazán szép s hosszú verset írtál kedves Vendi!
Melinda

kicsikincsem2021. február 6. 14:16

A megemlékező vers mellé nagy szívvel gratulálok.
Ilona

sosjudit2021. február 6. 13:59

Csodálatos alkotásodhoz szívet hagytam és nagy elismerésemmel gratulálok.

Fellah732021. február 6. 13:26

Vendel.
Na ez nem semmi :)
Szívvel olvastam.
Gyula..

Csendhangjai2021. február 6. 13:16

Hatalmas elismeréssel olvastalak!
Klára

Hanga562021. február 6. 12:41

Nagyon szép versedhez , csak gratulálni lehet !

5206162021. február 6. 12:38

Csodálatos alkotásodhoz szívet hagytam és nagy elismerésemmel gratulálok. Sándor

Bo_Flowers2021. február 6. 10:43

Nagyon szép hosszú verset írtál ez tényleg gyönyörű művészi alkotás gratulálok neked elismerésül csak így tovább ügyesen és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt

feri572021. február 6. 10:01

Nagyon szép régmúlt idéző nosztalgia versed tetszik.
Első Szívvel gratulálok.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom