Csomor Henriett

Kéz a kézben

Zamatos borban vígan
lubickol a muslinca.
Zsíros vacsora mellé
csúszik a kadarka.
Dalra fakad a fáradt gazda.
Derék asszonyát ölébe veszi,
két erős karjával öleli.
Egyetlenét el sosem engedné.
Életük nehéz, de egy szavuk sincsen,
mert amikor a két fekete szempár
egymásra néz, szerelem tüze gyúl.
Szalmaágyon alszik a két kicsi lurkójuk.
Élvezik, övék a nagy határ, szaladgálnak,
pocsolyában tapicskolnak, mint a kiskacsák.
De estére hazatérnek a szülői házba.
Hazahívja őket a szülői szeretet.
Szíveiket melengeti az átható szeretet.

Lyukas a tető, elöregedett már
a kis parasztház.
Javításra szorul.
Egymaga nem győzi a kemény munkát.
Most az éves terméssel kell foglalkozni.
Majd, ha a hordóban lesz az újbor.
Ahogy hűvösödni kezdenek a nappalok,
megfoltozom a tetőt.
S te, kis angyalom, drága kis kezeddel
dagasztod az aranysárga cipót.
Édes kis lurkóinknak újat hoz ősztől az élet.
Iskola kapui kinyílnak előttük.
A gólyák is melegebb éghajlatra költöznek.
Cseppet se félj, kis angyalom, a huncut Hold
s a csillagok őrködnek majd felettünk.