Szerző
Dér István ISI

Dér István ISI

Életkor: 69 év
Népszerűség: 87 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 191 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. február 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Dér István ISI

Egy új világot

Fekély borítja űzött testünkkel a Földet,
És miről mi tehetünk, lelkünk még betegebb lesz,
Szabadságra vágyunk régóta, még nem jött el,

Esztelen a verseny, és egyre nagyobb a bűz,
Pártok közt az összeférhetetlenség viszályt szül,
S egyre nagyobb foltban ég a tűz!

Hosszú, évtizedes idők átka nyomja,
Nincs Istenáldás, mi a szabadságot elhozza,
Meddig kell még idegenben bolyongani?

Egyszer megvetné lábát, és nem megtorpanni!
Véghez vinné, mit méretlen idők óta tervezett!
És megtalálnánk helyünket, nyugodtan élnénk.

Verejték és vér hullott századokon át,
Engedve, ki kárhozatot hozott ránk,
Elég volt, nem akarunk több áldozatot!

Apáink, kik vérrel védték Árpád örökét,
A trónra ültetett idegen elnyerte a nép gyűlöletét,
A látvány maró könnyeket sajtol a szívekben szét,

A hazaszeretet, mi a szívekben még forr,
Vád, nehéz élet, bosszú és nyomor,
Rég volt, mikor a nép zsarnokot ölt!

Világgá űzik népünket, megtagadva a hazát,
De a szívekben a remény még nem veszett el,
Ha távoli is az édes otthon, de a miénk!

Titkos ábránd, a tenni akarás karja befon,
Megállunk a lehetőség előtt, és ábrándozunk,
Még a pusztán is ver fa új gyökeret!

Hogy egyszer ismét otthonunk legyen!
S béke óvná a magyarnak saját tűzhelyét!
És az emberek újra szeretnék egymást,

Magyar lakná a magyar hazát,
Majd felzúg a vész túl bérceken és határon,
Gúnykacaj szólal, ki vesztes, de mi leszünk a nyertes!

Építhetsz te házat, de kevés vagy egyedül,
Halomra gyűjtheted a kincset, értelme nincsen,
Ha nem fogunk össze, otthonodban béke soha nem lesz!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2021. február 10. 12:10

Remekül összeszedett... szívvel gratulálok.
Ilona

sosjudit2021. február 10. 08:26

Nagyon szép reményverseddel egyetértek.
Szívvel,
Barátsággal

Leslie20162021. február 10. 05:46

Nagyszerű alkotás.
Szívvel olvastam versed.
László

molnarne2021. február 9. 21:07

Nagyon szépen megírt reményversedhez szívem hagyom szeretettel gratulálok:ICA

1-9-7-02021. február 9. 17:20

Nagyon szép remény versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

feri572021. február 9. 17:01

''Építhetsz te házat, de kevés vagy egyedül,
Halomra gyűjtheted a kincset, értelme nincsen,
Ha nem fogunk össze, otthonodban béke soha nem lesz!''

Nagyon szép reményverseddel egyetértek.
Szívvel,
Barátsággal
Feri

John-Bordas2021. február 9. 14:06

István, szemlélet váltás szükséges ma már,a hazáért meghalni régimódi dolog, mostmár úgy kell intézni hogy az ellenség haljon az ő hazájáért,ez a nyerő formula,a régi idevezetett ahol most vagyunk, versedhez szeretettel ❤️ hagytam ölel János szeretettel

Csendhangjai2021. február 9. 13:58

Kedves István!

Direkt nem elemezem ki versedet, de tudd: bőven igazat adok!
Talán csak egy sor a művedből:''Még a pusztán is ver fa új gyökeret!''
No ezt nem értik sokan, pedig ha nem indulunk el valamerre, nem érünk el sehová!

Szívvel elismeréssel gratulálok!

Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom