Szerző

Prosenszki Zalán

Életkor: 17 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 85 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. február 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Prosenszki Zalán

Egy rab rövid élete

És mondta Isten: Legyen világosság,
s lőn világosság.
Elkezdődött a nyugtalanság.
Az ember asszonyt talált,
az asszony embert.
Az állat párt választott.
A fa fát támasztott,
és a nagy jegenye alatt serdült magból az élet.
Az ember birtokba vette a gömböt, s kitalálta,
vitrinbe zár mindent.
De ezzel minden félrebillent, azt hitte, játszhatja Istent.
Kezdődött a dulakodás, kinek mi jár, csaták.
Az útszélen masíroztak a bakák.
Az ember...
egy zsák krumpli tudatában van az életnek.
Az emberek nem, még csak fel sem ébrednek.
Egy nap sötét fátyol vett körbe mindent.
A gyermek anyja karjában pihent.
Éjnek éjjelén születtem egy viharos napon.
Csak beleszagoltam a levegőbe vakon.
Egyszerre megláttam a világot, fordítva, homályosan.
S ahogy nőtt csontom, úgy kerestem magam halálosan.
Éltem s haltam.
Szívem kettőt dobbant, hármat hallgatott.
Jött az ember e világba, és mindenkit befogadott.
Valaki itt hagyott, valaki maradt, s húzta a lelki vonatot.
Volt egy leány, ki újra meggyújtotta a rég kialudt lángot.
S Nagy Sándorként csapott le a szerelem kardjával érzelmeim gordiuszára.
Nem kegyelemre vágytam sokáig, inkább csodára.
Most éreztem igazán az Isteni kegyelmet, segítőm a bajban beigazolódott.
Ember, aki minden rossztól anyaként óvott.
Volt egy régie neki, Kövér János úri gazda.
Nem volt szegény, mindene megvolt a vigaszra.
Egyszerre bajt csinál régi szeretője.
Fülig szerelmes még, betör, kiviszi a legelőre.
Előrántja görbe kacorját, s elvágja életem selyem torkát.

Meghalt a szerelmem.
S vele együtt haltam.
Nem voltam még ekkora bajban.

- Óh, hát mi ostoba, elvenni, mit adtál nékem.
Azt hittem még bizakodhatok a szeretet Istenében.
Kértem az urat, hátha megáld, s ad további szerelmet.
Elbukott a remény.
Az élet kemény.
A fekete gyász fekete fátyolként borult porhüvelyemre.
S a halál köntöse koporsóként borult szememre.
A döntés, mint mindig, szabad akaratból az enyém.
S mint Pilátus, döntöttem szent életem sorsáról.
Ennyi volt tragikus mesém.
Elefántot csináltam egy látszólagos bolhából.
Az ember sosem lesz jó, míg a szerelem rabja.
Csak ha mind ettől magát elszabja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Eci2021. február 14. 13:15

Kedves Zalán! Remek versedhez szívből gratulálok! Figyelőmbe vettelek.

Az ember sosem lesz jó, míg a szerelem rabja.
Csak ha mind ettől magát elszabja.

Szeretettel Edit

feri572021. február 14. 06:15

Megrázóan szomorú, csodálatosan szép alkotás.
Óriási szívvel jutalmazom ifjú költőtársam.
Poéta Barátsággal,
Feri

Leslie20162021. február 14. 05:17

Igazán tartalmas alkotás.
Szívvel jelőltem versed.
László

Csendhangjai2021. február 13. 22:31

Kedves Zalán!

17 éves létedre, Te aztán jól odatetted ezt a verset!
Szívvel gratulálok!

Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom