Már van mire...
Úgy ülünk egymás mellett,
mintha templom lenne e padsor,
s emlékezünk, már van mire...
a változó ég alatt hány évszak járt el
és hányszor költöztek a fecskék
a tél elől melegre, messzire...
Beszéltünk akkor rejtett szavakról,
e hatalmas fák árnyékában ülve
- mert akkor is meggyulladt a Nap -
magányos, sötét, borongós oldaladról,
és hogy vajon kettőnk számára rejt-e
közös pillanatokat a holnap...
Azóta lásd, mennyi minden történt...
emlékképek villannak sorban elénk,
még a különleges karkötő és nyakék
is gyöngy-perceket idéz... bárhol járunk,
valahogy mindenhol kísérnek az indiánok,
ott vannak ők s a lágy, dallamos zenék...
Most ülünk egymás mellett,
már kézfogásunk sem tétovázó,
s emlékezünk, már van mire.
Látom szemedben a bizonyosságot,
hogy sokszor költöznek még a fecskék
a tél elől melegre, messzire...
2009. szeptember 1.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Magdileona(szerző)2009. november 18. 13:14
Köszönöm neked is, igazán kedvesek vagytok.:)
Marie_Marel2009. november 6. 13:37
Milyen gyönyörű...
Magdileona(szerző)2009. november 6. 10:13
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a hozzászólást!:)
Törölt tag2009. november 1. 19:45
Törölt hozzászólás.
kormanyossanyi2009. október 31. 13:47
Nagyon szép...Gratulálok!
mezeimarianna2009. október 31. 03:45
Szép!!Gratulálok!!:))
19702009. október 30. 18:40
Szépséges vers!!!:-)
Törölt tag2009. október 30. 18:20
Törölt hozzászólás.
szebarb2009. október 30. 17:36
gyönyörűséeg ez a vers. Mondhatnám irigységgel olvastam.:-) (az érzések miatt)