Szerző

Nemesréthy Krisztián

Életkor: 17 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 302 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. április 5.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (23)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nemesréthy Krisztián

Fantáziadarabok Shakespeare s egy lázadó modorában

Szonettkoszorú

Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek.

1.
Ó, te, előttem feltárulkozó,
nekem kinyíló virág. Vagy talán én
érzem csak, hogy vágyam el nem fogyó?
Illatodra réten még hol találnék?
Hisz eljő majd a hervadó halál,
és nem marad más, csak mit lelkem óv:
mikor megláttalak, mily szép valál!
Menten elapadt tőled tenger-szóm.
Mint folyó, úgy csilloghatsz csak te, és
verőfényben tündöklesz, éj párja
vakítva elrejteni mily kevés!
Rajtad lépdel át szép fényhazába,
ahogy mindenkit legyőzve vetekszel,
úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel.

2.
Úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel
e tájat, mint arcodat. Rám talál
kacskaringózó birkanyáj, hegyen fel,
leomló vízesés, türkiz madár.
Kérlek, úgy ölelj, mint a tél kinyíló
mandulát. És légy vele ébredő
kikelet. Tekints rám, légy égi bíró
sorsom felett, s nekem csilingelő.
Csókolj, mint tűz parazsát, szeress úgy,
mint kislány rigó dalát. Óhajod
hadd lessem - fonj belőlem koszorút -,
mint anyját szende gyermek. Ó, hagyod?
Az lennék, sugarait érted ontó,
magasan jár e büszke fényhozó.

3.
Magasan jár e büszke fényhozó,
ha eljő, szolgaméhek nekilátnak,
és jobban siet a kicsiny folyó,
derűt és örömöt hoz a világnak.
Hallga, mint sír mégis e hölgy után,
reggel, kedves reggel, kit mindig elhagy.
Szegény, így általnéz bájos hugán,
mondván, kicsi még ő. Mégis milyen nagy!
Hajnal, csöndes hajnal, ki sok virágnak
harmatágyat terítesz, ki szelekkel
lágyan fákat simogatsz, bár kiállnak
ők díszesen, egyszerűen te tetszel.
Szebb vagy homály leplén, mégis ha felkel,
könnyét ontja a hűvös, nyári reggel.

4.
Könnyét ontja a hűvös, nyári reggel,
s a fű fogja bánatát. És ki hinné,
cseppjeit csak csoda szárítja fel.
Búját bár égi szférákba kivinné,
hallanád hangját, néma zokogását?
Elvakít madarak lágy éneke,
és nem érzed álmod komoly vágyát.
Magány a társa - ennyi élete.
Ám, ha hideg hold végleg elszelel,
s másnak oly édes éj már véget ér,
lám, leveti szűzi-özvegy selyem-
fátyolát, csókja a napig elér.
Ó, reggel, én érzem, s szívem kigyúl,
ha napkorong ajkadtól elpirul.

5.
Ha napkorong ajkadtól elpirul,
mikor szeme is épphogy csak kitárul,
midőn természet nyomodban virul,
vöröslő orcám engem is elárul.
Rabul zölden csillogó tó-szemed
s ébenfa-hajad minden nap elejt.
Kisvirág kezed, s e homlokgerezd -
tőlük szívem minden bút elfelejt.
Lágyan hullámzó, csendes tenger-hangod,
fehér márvány-fogad, szelíd mosolyod;
ó, remélem, egyszer talán hagyod:
tűzzel csókoljam halvány homlokod.
Majd akkor mindened, mi még hideg,
rózsapiros szád színe fesse meg.

6.
Rózsapiros szád színe fesse meg
kalmár posztóját, püspök bíborát,
kofa áruját - almát vegyenek! -,
mélyben elnyúló pincék hűs borát.
Parázsló őrtűz tőled fellobogjon,
légy égi csillag, kitől vitorlás
hazatalál; s kiért véremet ontom:
ékes zászló, otthonom, ragyogás.
Legyél csend a zajban és megnyugvás,
kis csermely a hegyi kősivatagban,
bölcset is megszégyenítő tudás,
és mindaz, mit valaha is akartam.
Te légy lágyszellős hajnalom, felindult
lelkem mitől majd menten elcsitul.

7.
Lelkem - mitől majd menten elcsitul,
álom hogyha jő, édes cselszövő -
Tükörország víg foglyává simul.
Figyelj jól, várj egy kevést, eljön ő
táncos-vidám alakban, kire vársz.
Itt a napok percek, s mi nem jutott
ki néked sorul, tiéd, mire vágysz.
Boldog lehetsz, ez a való, tudod.
Míg röpke szenvedés álom csupán,
mit embertömeg életnek nevez,
te bölcsen álmodj, mit elvet furán,
ki nem tudja, mit képzelet tehet.
És áll még majd palotád, a remek,
akkor is, midőn e kéz már remeg.

8.
Akkor is, midőn e kéz már remeg,
és már mély barázdákat vont idő
ekéje arcomon, gyümölcs kinő:
oly édesen mondom még ki neved.
Legyek bár, vagy legyél te oly beteg,
és épp bánat vagy öröm könnyiből
legyen több, nem lesz, tudom, más, kitől
oly repesve hallanám, hogy szeret.
Trillázó madársereg is bizony
kacagva kinevet. - Képzeletem
szélvészkavaró szárnyán se birom
e gondolatot, hogy másként legyen.
És mégis hiszem hű remény szaván,
veled tartok én e szép éjszakán.

9.
Veled tartok én e szép éjszakán,
bármily hűvös legyen is bár. Kisérlek
hangtalan, belül csiklandoz csalán.
Magamból kifordulok, és tiéd lett
öntelen önmagam. Jaj, meg ne fázz!
Vegyél fel, mint kabátot, bújj belém!
Hidegben hadd legyek véled egy száz
meg száz napon, s ezeregy éj mesél:
miként védtelek én szél s fagy kezétől,
míg tiédet mily nagy gonddal simítom;
és otthonra vágyó lelkem testéből
mint lett otthonod, meleged. - Finom
arcodon, lám, örök nyár tüze ég,
igy cseréld le kopott kabát helyét.

10.
Igy cseréld le kopott kabát helyét!
Fájdalom - mennyit viseltem, de már
köddé foszlik, s elpárolog testén
bánatom, érte minden cseppje kár.
Hiányom a szomjúság, kenyerem
kővé száradó igazságtalanság.
Belevésem és el nem engedem
ezt a szent szót: Szabadság!
Rab szülte vágy, vágy szülte rab. Hisz én
érzem, de csak mint vihart akarom,
s nem mint haló, ki éltét kéri még.
Hadd legyek örök fogoly szavadon,
kísérő árnyékod, lét tutaján
vizet nem érő boldogság talán.

11.
Vizet nem érő boldogság talán,
bánat könnyek nélkül, véget nem érő
halál. Hajad tavaszillata, láng
nyári kékég-szemedben - ezer égő
tüzé -, lágy szellő puhította kéz,
tölgyfahordó érlelte finom vágy,
s mit csillagsereg is ámulva néz,
jaj, mind odalesz, mit álmodom ágy
mélyébe rejtve. Elmúl test, erő,
szépséged is majdan így hervad el,
és nem lesz senki érted epedő,
de múltnak örök képe, akvarell
festené: szeret ő, s miként mesél
idegen, ki mégis siet feléd.

12.
Idegen, ki mégis siet feléd,
hidegen, kit szél is megbabonáz,
hátam, arcom éri kacér kezét,
lét lapjain vagyok én pár vonás.
Lerombolom léleknek templomát,
sok munkát tör át, agyagot, követ,
önpusztító végzetem. Vágyom át,
el, le, fel, utánad. Híven követ
téged, titkon csodálom én szemét,
mindenség, minek tüzében elég,
és csak szépség, arany marad. Szemét -
vagyon, tárgy eltűnik. Egy is elég:
én, te, ő - már ismered, mint karod,
egy leszünk már mi hárman, akarod?

13.
Egy leszünk már mi hárman... Akarod
még látni e letiport nemzetet?
Országom szakíták szét, darabok
csupán, hol büszke zászló lenghetett.
Három kincsem egy helyen lelt, de lám, más
elvitte mindenem, csendben csitítom:
Hisz ragyog! Tán elvezet e lámpás
hegyen-völgyön, vizen, kicsi hídon
át, túl s keresztül, és ha megmutat
egy szép, új hazát, az lesz otthonom.
Hitem Isten felé jár szűk utat,
lelked szeretem és csak csókodon
nyugszik reményem. Jönnek oly napok:
nézem, nézem én reménylő arcod.

14.
Nézem, nézem én reménylő arcod,
és nem akarok már mást látni többé.
Apad a dagály, nem úgy jár a hold,
elbódul menten, hisz fény nem övé,
mit belőled sugároz. Ó, ha csak
tükrében csodállak, és elveszítem
pillantásod percre is, bús szavak
le nem írják, nincs mi rajtam segítsen.
De ha veled vagyok, belém karol
boldogságmadár - változó világ:
nyárfényízű virágillat dalol,
a szabályok foglyaim, és hibák
végre nincsenek, csak én, rád vágyó,
ó, te előttem feltárulkozó.

Mesterszonett

Ó, te, előttem feltárulkozó,
úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel:
magasan jár e büszke fényhozó.
Könnyét ontja a hűvös, nyári reggel,
ha napkorong ajkadtól elpirul.
Rózsapiros szád színe fesse meg
lelkem, mitől majd menten elcsitul.
Akkor is, midőn e kéz már remeg,
Veled tartok én e szép éjszakán.
Igy cseréld le kopott kabát helyét!
Vizet nem érő boldogság - talán
Idegen, ki mégis siet feléd.
Egy leszünk már mi hárman, akarod?
Nézem, nézem én reménylő arcod...

Lelkem koszorúja
avagy ilyetén féle epilóg

Nézem, nézem én reménylő arcod,
ó, te, előttem feltárulkozó,
Egy leszünk már mi hárman, akarod?
Magasan jár e büszke fényhozó:
idegen, ki mégis siet feléd,
úgy nézem szűnni nem vágyó szemekkel.
Igy cseréld le kopott kabát helyét,
könnyét ontja a hűvös, nyári reggel.
Vizet nem érő boldogság talán,
ha napkorong ajkadtól elpirul.
Veled tartok én e szép éjszakán,
lelkem mitől majd menten elcsitul.
Akkor is, midőn e kéz már remeg,
rózsapiros szád színe fesse meg...

Tükörország, 2021. február-március

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2021. május 24. 13:28

Hatalmas, tiszta szívvel-lélekkel megírt nagybetűs költemény ez a szonettkoszorú! Őszinte elismeréssel, sok szeretettel, nagy-nagy szívvel gratulálok és viszem a kedvenceim közé! (:

Meroni2021. április 22. 23:04

Gyönyörű szonettkoszorú, szépséges művészi alkotás!
Szeretettel és szívvel gratulálok!
Roni

1111112021. április 9. 08:33

Mestermunka,őszinte,szívből jövő elismerésem kedves Krisztián,figyelőt is hagyok a gratuláció mellett. Piroska

BakosErika2021. április 8. 11:42

Elismerésem.
Szeretettel gratulálok.

princi2021. április 7. 22:11

@SirGarhem:

Kedves Krisztián barátom!

Én szonettkoszorút jelenleg képtelen lennék írni. Meg amúgyis hosszú ideje alkotói válságban vagyok etc. De ez nem ide tartozik.

Ám szonettjeidet átnézve a verselemzőben vannak olyan részek, ahol 11 van sokáig vagy 10, vagy éppen 11 és 10 szinte végig.

Ez nem leszólás, nem is kritika, mert valóban jó sorok vannak benne, meg jó ritmusok, de szerintem ne menjen a szótagszám rovására a ritmus.
Nekem ennyi a kifogásom. Ha valaki ilyen nagy művet ír, az tartsa magát a szótagszámhoz, vagy írja meg az egészet 11-esben, mert a Fazekas iskola Enciklopédiájában is az van, hogy bár a szonett kezdetben nagyon szigorú és keretes volt, de ma voltaképpen egy végig 11-es szótagszámban megírt szöveg is -ami van nekem pár- szonettnek számít.

Na de ennyit a formaságokról. Különben meg Shakespeare pár szonettje sem követi sem a rimképletet, sem a szótagszámot, nálunk meg pl Babits úgy, ahogy van megírt 13-as szótagszámban egy nagyon jó szonettet. Szóval.

Mindenesetre tényleg javadra írom, hogy nagyon jó munka volt ez, és szép az a bevezető vagy prológus.
Csiszold csak tovább a tehetséged, mert van.

Annyi tanáccsal azért el szeretnélek látni, amit nekem is mondott egy országos díjas költő barátom, aki egykor mesterem volt, hogy nem kell ezt erőltetni. És szintén az ő hasonlata, hogy a költészet, mint tehetség, olyan, akár a jó bor: idő kell neki.
Lehet, hogy ezt a művedet pár évvel később nem 99%-ra írod meg, hanem 101%-ra.

Máté.

princi2021. április 7. 22:09

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gypodor2021. április 7. 17:19

KALAPEMELÉSEM
Szívvel
Gyuri

Golo2021. április 7. 16:52

Lenyűgöztél gyönyörűséges szonettkoszorúddal. Szívből gratulálok:
Radmila /18.♥/

szederfalu2021. április 6. 21:07

Gratulálok a pályázaton elért helyezésedhez! A te értékelésedet Tibor írta:

''
Szonettkoszorú, mint tűz körül összekapszkodó daloskedvű ijfak, mint alakzatba rendeződött csillagok, mint virágok füzére. Igen, mint egy virágfürt.
Aki nézett már közelről orgonavirágot, az tudja milyen beleveszni az apró, szépséges virágok sorába. Lépdelni a pillantásunkkal egyikről
a másikra, figyelni a színeket, a formákat, figyelni a tökéletességet, hogy végül magunk sem tudjuk, mi volt a kezdet és mi a vég.
Ilyen ez a vers is. Ilyen lágyan szóló, ilyen dús szépségű, ilyen állhatatosan kitárulkozó, tovább és tovább új képek, hasonlatok, fények,
hangok, formák során a vágyott kedves szépségét áhító, megmutató. Ilyen örök hűséget fogadó. Mert ennek a versnek az írója boldogságot remél és örök a reménye.''

Kedves Sirgarhem, szerintem a többiek is jönnek hamarosan :)

teve2021. április 6. 18:25

A szonett az egyik legtöbb kerettel rendelkező, és ezáltal az egyik leginkább megkötő versforma (ezt - saját magamnak adva a címet - szonettköltőként állítom). A szonettkoszorú formája még inkább megbéklyózza a költőt: egy befejezett koszorú formai bravúr, de éppen a koszorú formai sajátságaiból adódóan folyamatosan fennáll a veszély, hogy a költő tizennégy versszakban önmagának tollba mondva elismétli, amit tizennégy sorban - a mesterszonettben - megírt, így az egész költemény fölösleges terjengésnek tetszik, és a szándékos időhúzás érzetét a mesterszonett heuréka élménye sem képes feloldani. Ezt a koszorút versként olvastam, és versként maradt meg bennem. Nem estél bele abba a csapdába, amelybe mindannyiunknál nagyobb költők sora esett bele, ha ezzel a formával próbálkozott. Ezért gratulálok!

A szükségtelenül hosszúra nyúlt méltatásom után én is jó szívvel ajánlok egy szonettkoszorút: Gergely Ágnes : Johanna visszagondol. A legszebb, ''legversebb'' szonettkoszorú,. amit valaha olvastam.

SirGarhem(szerző)2021. április 6. 15:34

Kedves @RudolfB!

Neked is köszönöm, a szonettkoszorút pedig hamarosan elolvasom. 😁

Üdvözlettel:
Krisztián

SirGarhem(szerző)2021. április 6. 15:32

Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm!

Kedvesek vagytok, bíztatásotok jól esik. Kritikát is örömmel fogadok.😁

Még egyszer köszönöm nektek is: @eskarita, @donmaci, @szalay, @feri57, @Leslie2016, @Zsuzsa0302, @Eci.

Üdvözlettel:
Krisztián

Mikijozsa2021. április 6. 14:59

@SirGarhem: ja csak annyit akartam jelezni, hogy nem fontos, vagyis nem muszáj mindent megérteni, pl. a festészetben is van nagyon sok kép amit nem ért senki(pl a Parnasszus, van a Vihar című kép) mégis világhíresek, szóval semmit nem von le ez a sikeredből, sőt talán az olvasónak kellene felnőnie ahhoz, hogy jobban értse, még egyszer gratulálok.

SirGarhem(szerző)2021. április 6. 14:49

@Mikijozsa: köszönöm. Ha el tudnám mondani pár sorban, hogy miről is szól, úgy érzem, nem lett volna értelme megírnom.

De érdemes olvasgatni, még én is megértek egyre több dolgot belőle a lelkemből. Néhány vers, főleg az elején a kedvesem szépségéről szól, utána egyedibbek is vannak. Nincs állandó téma, a képek kötik össze az alkotásokat, azok szépen formálódnak, kiegészülnek, vagy épp ellentétes jelentést kapnak. Én legalábbis így tudom olvasni.

Még egyszer köszönöm, hogy olvastál, remélem, tudtam valamit segíteni.😁

Mikijozsa2021. április 6. 14:31

elolvastam de nem tudom kibogozni miről szól, ettől független szép munka, míves és dekoratív alkotás gratula szívvel szeretettel

SirGarhem(szerző)2021. április 6. 14:29

Kedves @princi!
Mire gondolsz a szótagszámnál?😅
Nem tudok másra gondolni, mint hogy megtaláltad az egyetlen negyedfeles jambusi sort az alkotásomban, ami egyébként szabályos.🙃😁

Köszönöm kedves szavaid!

Üdvözlettel:
Krisztián

John-Bordas2021. április 6. 13:25

Mesterien megírt szonett koszorú, nagyon tetszett hatalmas ❤️ gratulálok hozzá ölel János szeretettel

rildi2021. április 6. 12:14

Kedves Krisztián!
Fogadd elismerésemet ezért a kimagaslóan szép alkotásért! A szonettkoszorúd magáért beszél. Dicséretem nem érne fel vele, így csak annyit írok: élmény volt olvasni - az értékelést Tibor tollából olvashatod majd, én ''csak'' a szívemet hagyom itt!
Szeretettel: Ildi

Eci2021. április 6. 10:30

Kedves Krisztián! Nagyszerűen megírt versedhez szívből gratulálok! Figyelőmbe vettelek. Szeretettel Edit

Zsuzsa03022021. április 6. 08:35

Szépséges, kiváló verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép tavaszi napokat kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa

Leslie20162021. április 6. 08:08

Nagyszerű. Elámulva csodálattal olvastalak. Olvaslak.
Nagy tehetség vagy.
Gratulálok.
Nagy nagy ♥
László

feri572021. április 6. 06:03

Kimagasló, nagyon szép alkotás Krisztián.
Szívvel gratulálok.
Feri

szalay2021. április 6. 03:39

Kedves Krisztián,csodálatosan szép,
gratulálok helyezésedhez,
üdv István

donmaci2021. április 5. 23:37

Nagyon szép alkotásodat szívvel olvastam. Józsi

RudolfB2021. április 5. 21:56

Azt majdnem elfelejtettem, hogy egy szonettkoszorú indított el a pályán: Mészáros László Berkesz: Keresztút Mészáros Láci gigászi koszorúja, ajánlom neked ! MESTERMŰ!

RudolfB2021. április 5. 21:47

Ilyen fiatalon, egy koszorút írni! Leborulok, de milyen koszorú ez! Hatalmas gratula! Jövök még hozzád olvasni!

eskarita2021. április 5. 21:29

Gratulálok a pályázaton elért szép helyezéshez! Elképesztő, nagy ívű alkotás!

princi2021. április 5. 20:45

Nagyon jó és igényes alkotás! Jó ''bevezetővel''.
Ugyan szótagszám alapján lenne kivetni valóm, de ez a te korodban és helyzetedben remekmű!

Ismét megerősítem, hogy nem tévedtem abban, hogy a fiatalok közt itt te az egyik legnagyobb tehetség vagy. Ezt már csak csiszolni kell, nemzettestvérem!

Nagy csodálattal,
Máté.

princi2021. április 5. 20:43

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom