Szerző
Zakar Mónika

Zakar Mónika

Népszerűség: 117 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 172 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. április 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (32)

Zakar Mónika

Dekadencia

Az elmúlás, mint elegancia

Várost látogat megint.
Egy másikat, egy régit.
Nosztalgiázva legyint
És mindenben lát égit.

Sántikálva a járdán...
Oh, hol van a régi kecs?
A hosszas évek jártán
Elveszett minden szegecs.

Oda a kapu, a fal,
Foghíjas a kerítés.
Az idő mindent felfal,
Penészes e vetítés.

Dohos "illat" a parfüm,
Haja inkább kenderkóc.
Ékszere csörren... pár fém,
Fején pávatoll-árbóc.

Hm... hanyatló birodalom.
Érintése fáj, érdes.
Csupán rőt irodalom
Írja... S a keze kérges.

A vén hölgy nem adja fel,
Az útját tovább járja.
Minden szakadás egy jel:
Az újnak van ó párja.

Itália, 2021. január 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Stella.A(szerző)2021. április 18. 17:48

@madaras: Én köszönlek István! Szerintem azért mi egyszerű emberek vagyunk. 😉
🤗

madaras2021. április 17. 16:10

Kedves Mónika !
Megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen kimerítő módon válaszoltál – szóba álltál velem. Persze megjegyzem – ez a fórum elsősorban arra való – is - lenne, hogy egy minket érdeklő érdekesebb témában ehhez hasonló párbeszédeket folytassunk – ha van erre időnk…
Ahogy írod – valóban nagy az ellentmondás Jézus tanítása - és a vatikáni templomokat, szent helyeket körülvevő pompa-gazdagság között. A maiak mentségére legyen mondva – ez nem most keletkezett – megörökölték – és remélem jönnek majd karizmatikus lelki emberek, vezetők, akik felismerik, hogy vissza kell térni a gyökerekhez…..már amennyire mai világunkban lehet….
Hol van már az a gyökér – az ősegyház puritánsága – amit az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk:
„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondta vagyonát a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt…..Nem is akadt közöttük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok elé tette''
Na és a bankok……úgy érzem, hogy a pénzvilág nagy része egy háttérhatalom kezében van – székhelyüktől függetlenül…..Volt egy amerikai elnök – aki az államnak szerette volna megszerezni a dollár kiadásának monopóliumát, mert az – érdekes módon – nem az ő irányítása alá tartozott….milyen érdekes…..J.F. Kennedyt lelőtték – máig sem derült ki az igazi gyilkos személye…..
……volt egy hülyének nézett magyar politikusnak egy nagyon találó mondása arról a rendszerváltogatásról, ami kifosztásunkkal is járt: „ Kimentek a tankok – bejöttek a bankok….”
…..és még mindig homály fedi Pearl Harbor pusztulását - 2001.szept.11. tragédiájának mozgatórugóit. Ez utóbbiról csak annyit – műszaki ember – is – lévén – egyetlen repülőgép becsapódása – annak kerozintartalma nem tud akkora pusztítást végezni – hogy egy toronyházi acélszerkezet kártyavárként omoljon össze – ahogy azt a felvételek tanúsították – ott előkészületre volt szükség…..
Az egészben csak az a szomorú, hogy most is készülődik az a hatalom – készül „valami”, ami könnyen lángba boríthatja az egész világot – mostanában – koronavírus idején….
…ja – és még ebben a vészterhes időkben is – a pénzvilágnak – nem az emberélet a fontos – hanem, hogy az Ő vakcinájából vegyék a legtöbbet – mert csak az övé az igazi….
Azt hiszem, hogy egy kijelentésedet – azt, hogy „az egyszerű emberek képesek közös nevezőre jutni” – egy kicsit mindennapi életünk cáfolja…..nézz körül kishazánkban – mindkét táborban vannak nagyon tisztességes becsületes emberek – egyszerűek és egyszerűbbek – és mai életünk legalapvetőbb kérdéseiben sem tudnak közös nevezőre jutni – mind a két tábornak más az ördöge és más az angyala….legyen szó bármilyen kérdésről……annak a bizonyos háttérhatalomnak az az érdeke, hogy az emberek ne tudjanak összefogni….uralkodjon közöttük a gyűlölet, a szeretet helyett…
Sok mindenről írhatnék – a felvetett témában – ám – egyrészt untatnálak – másrészt a moderátorok is megfednének…

madaras2021. április 17. 16:07

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Stella.A(szerző)2021. április 17. 10:41

@madaras: Kedves István! Tegnap este nem emlékeztem rá pontosan, de megtaláltam az idézetet.
''La matematica è il linguaggio in cui Dio ha scritto l'universo ''. /Galileo Galilei /
A matematika az a nyelv, melyen a Teremtő megírta az Univerzumot.
Csodaszép mondat. Én sajnos sosem voltam egy matematika, fizika... kémia zseni, de azért úgy a magam módján érdeklődöm iránta.

lantgyorgyi32021. április 17. 09:09

Kedves Mónika!

''A vén hölgy nem adja fel,
Az útját tovább járja.
Minden szakadás egy jel:
Az újnak van ó párja.''

Különleges, egyedi alkotás. Szívet hagytam , szeretettel jártam nálad.
POET Györgyi

Stella.A(szerző)2021. április 16. 23:39

@madaras: Kedves István! Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál! Nem találok a szavaidban semmi sértőt. Be kell valljam, hogy én személyszerint nem magasztalok sem birodalmakat sem forradalmakat. Számomra olyanok, mint a bank, hogy meglehetnénk nélkülük...
Vagy a katonaság ''carne da macello'' /vágóhídra szánt hús. Milyen kár az energiáért, az életért. Itália is egy érdekes jelenség. Fölötte a kupola... a szentekkel meg a IOR-ral (vatikáni bank) 🤔 az életben nem fogom tudni legyűrni ezt a paradoxont.
Vagyis de. Ma már azért vannak teóriák erre is.
No, de mindezen túl az egyszerű emberek képesek közös nevezőre jutni. Úgy hiszem az az egyetlen járható út.
Van egy kedvenc színházi előadásom itt, ami lényegében egy háborús monológ, Marco Paolini bravúros előadásában:
https://youtu.be/eTV4Y4OvTDQ
1942. január 26. A Nyikolajevkai ütközet egyik mozzanata, amikor a visszavonuló olasz csapatok egyik kis csoportja ellenséges orosz katonákkal találja szembe magát egy házban, ahová melegedni tértek be mindannyian. Míg kint, a hideg orosz tél és a háború tombol, addig benn a házban, akkor és ott az ''ellenséges csapatok'' abbahagyják a gyűlölködést és testvérként élik meg azt a pár órás átmeneti békét.
''Dopo la prima sorpresa tutti i miei gesti furono naturali, non sentivo nessun timore, né alcun desiderio di difendermi o di offendere. Era una cosa molto semplice. Anche i russi erano come me, lo sentivo.''
''Az első meglepetés után, minden mozdulatom természetes volt, nem éreztem félelmet, sem azt, hogy védekeznem kellene, vagy bántani/fenyegetni valakit. Nagyon egyszerű dolog volt. Éreztem, hogy az oroszok is olyanok mint én.''
Mégegyszer köszönöm az eszmecserét. 🙏🙂

madaras2021. április 16. 21:01

''Hm... hanyatló birodalom.
Érintése fáj, érdes.
Csupán rőt irodalom
Írja... S a keze kérges.''
..........
Gondolataid- versed elismerésre méltó irodalmi alkotás, szívvel lehet csak olvasni.
Csupán csak egy megjegyzésem volna.....mindenféle bántó szándék nélkül....
Anélkül, hogy kifejteném - azt gondolom, hogy egyetlen színtiszta tudomány létezik - ez a matematika - bizonyított állításai, tételei igazak, megcáfolhatatlanok...... nos a történelem(tudomány) -ban nagyon sok a ferdítés, elhallgatás , hamis állítás ... stb - attól függ, ki adja elő.... már az én életemben is előfordult, hogy valakit népünk bölcs vezéreként emlegettek történelem órákon - akit később tömeggyilkosnak tituláltak....
Itália - a birodalom bukása után is még sokáig ''középpont'' volt - hiszen a világi hatalmat megkedvelő egyházi vezetők - uralkodók, országok sorsát befolyásolták - és mint ahogy vétkeimet időnként meggyónva - ők is mondhatták volna -''sokszor és sokat vétkeztem''.... amire célzol is egyik hozzászólásodban: ( ''ott tanátunk nagyon sok csecsemőcsontvázat'')........de persze azt sem szabad elfelejteni, hogy azért voltak ott Assisi Szent Ferencek, Bosco Szent Jánosok is......
Minden egy kicsit beállítottság és szimpátia kérdése is......a francia forradalmat is lehet magasztani.... és persze vérszomjas vezéregyéniségeit nem szeretni.....

Stella.A(szerző)2021. április 15. 14:27

@Czirbela: Drága Béla! Szívesen látlak én is a vereimnél! Köszönöm! 🙏🙂

Czirbela2021. április 15. 14:00

Szívet ér!
Béla

Stella.A(szerző)2021. április 15. 06:36

@Seelensplitter: Köszönöm, hogy olvastál 🙂🙏

Seelensplitter2021. április 14. 22:05

Kedves Mónika!

Különleges, szokatlan alkotás.
Elgondolkodtam, olvasván soraidat.

Üdvözlettel: Seelensplitter

Stella.A(szerző)2021. április 14. 08:41

@hillailaszlo-ve: Köszönöm szépen, hogy olvastál kedves Laci!
🙏🙂

Stella.A(szerző)2021. április 14. 07:34

@legland: ó, köszönöm, köszönöm kedves Sándor! Megtisztelsz.
Bárcsak a könyvek is olyan hűen őriznék a múltat, mint anno a szájhagyomány. Ám - mint tudjuk - a könyvírás egyik ''előnye'' pont az, hogy mindenki azt ír, amit akar és így lesz a ''igazzá'' gyakorta az eredeti gaz is. 🙂
Örülök, hogy olvastál.
🤗

hillailaszlo-ve2021. április 13. 21:30

''A vén hölgy nem adja fel,
Az útját tovább járja.
Minden szakadás egy jel:
Az újnak van ó párja.''
A bölcsesség a múlt ismeretéből fakad!
Remek sorsversedhez
szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

legland2021. április 13. 11:13

''Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek'', most már a versek is? Briliánssá csiszoltad a sorokat, a régi dicsőség elmúlik, de csak azért, hogy helyet adjon az újnak, kalap emelés! :)

Stella.A(szerző)2021. április 13. 06:37

@Elise: Köszönöm szépen kedves Elise! 🙂🙏

Stella.A(szerző)2021. április 12. 15:38

https://m.facebook.com/1982436828693541/photos/a.2014376268832930/2868568633413685/?type=3

Stella.A(szerző)2021. április 12. 15:38

@Kicsikinga: Köszönöm szépen kedves Kinga! Biztos voltam benne, hogy Te érteni fogod. Eredetileg ez a versem egy saját készítésű fotómmal jelent meg. Egy sikátor-részletet fényképeztem a reggeli gyaloglásaim során a város történelmi részén. Karakterisztikus építészet, amelyben anno nem csupán a házak, de az emberek is (meg)tartották egymást. Valahogy ezek voltak a rendszer hajszálerei, a periféria, ahol a birodalom hódításai talán nem is volt beszédtéma, ahol az egymásrautaltság összekovácsolta a szomszédokat. Pár utcányi területté nőhette ki magát az a szűköcske lak, ahol aztán volt gyerekzsivaj, ebédillat és minden.
Az ember megérinti kézzel az ilyen omladozó falat, s az, mint egy ráncos arc szinte visszaérint és egy teljes érzésvilágot közvetít.

''Az újnak van ó párja.'' Igen, egy tagadhatatlan irány. Egy tapasztalati gazdagságot, talán még a bölcsesség lehetőségét is magában rejti.
🤗

Elise2021. április 12. 14:47

Remekbe szabtad! Szép vers!
Szívvel; Elise

Stella.A(szerző)2021. április 12. 14:41

@P.Brook: Köszönöm szépen! 🙂

Kicsikinga2021. április 12. 13:26

''Az újnak van ó párja.''

Ezt emeltem volna ki, és olyan okkal, amiről fölösleges beszélni, igaz?

Kicsikinga2021. április 12. 13:23

@Stella.A:
Minden szavadat, az egész verset úgy olvastam, hogy értettem.
Nem szoktam sokat írni, mert a szívem igen érzékeny, ''aki'' azonnal tudta, látta, Dekadenciát, ott, ahol már a rómaiak ( ókor) is jól ismerték a dekadenciát (fogalom)!

P.Brook2021. április 12. 10:51

Mónika, az elmúlást érzéki ecsettel festetted le. Gratulálok!

Stella.A(szerző)2021. április 12. 10:25

@rildi: Köszönöm szépen kedves Ildikó! 🤗
Hjaj az olasz városok... A romantika, a konyha... Hát, tudod ez úgy van - szerény véleményem szerint - , hogy ''turizmus'' címszó alatt a ''szagértők'' minden országnak készítettek egy jól eladható élmény-csomagot, ami aztán programszerűen fut világgá, csodát, boldogságot, fényt és mindenféle csalogató élményeket kínálva, jó pénzért.
Olaszország - megint szerény véleményem szerint - ettől sokkal több. Sokkal mélyebb, sokkal izgalmasabb, sokkal élőbb, ám sokkal véresebb is. Ott húzódik a sorok közt, a gesztusokban, az elhalgatott hírekben, az elhagyatott templomokban, vagy éppen a kolostorok alatti járatokban, amiről csak az ismerős öregbácsi mesélt :''amikor még gyerek vótam, no ott tanátunk nagyon sok csecsemőcsontvázat''... 🤔 (próbáltam kicsit érzékeltetni a dialektusban mondottakat)
Oh, számtalan dolog kerül napfényre. Nagyon izgalmas részletek időszaka is ez.
Egy másik példa az olasz konyha. Hú, hát az is revízió alatt van böcsületesen. Persze ágál a rendszer, a kalmár és a betegségügy, de hiába... A mag elszórattatott. 🙂
Ez az igazi evolúció. Szóval, nem szeretnék élményromboló lenni, de az elhallgatott Itália százszor élmény-gazdagabb, mint ez a mai pizzaillatú toszkánai piacorientált áru.
Remélem, hogy eljön az az idő, amikor a régi(j)ók (mert mi tartjuk még számon úgy, hogy ország, ám feletteseink régióként osztoznak rajta) kutatói - az igaziak - egyszer egymásra lelnek és újraírjuk a tört-én-elem lapjait.

Stella.A(szerző)2021. április 12. 08:46

@VaradyEndre: @ereri: @Sanyipapa: @JohanAlexander: @Mama222: @biro.gizella: @Leslie2016: @feri57: @gazzo: @Pflugerfefi: @enikohalasz: @John-Bordas: @Kicsikinga: @TURIKARI68: @Katkamano: @S.MikoAgnes: @donmaci: @m.falvay:
Kedves alkotótársak! Köszönöm szépen a gondolataimra szánt időtöket és véleményeiteket. 🙏🙂
@Kicsikinga:
Megszemélyesítettem az elmúlást és a ''dekadencia'' szó automatikusan egy elegáns női névvé avanzsálódott.
Szinte adta magát a gondolataimban ehhez az idős női személyiséghez, aki - mondhatni - fáradhatatlan városlátogató. Ez az az érzékeny, művészet-kedvelő, lelki része az embernek. Az a fantáziadús, játékos, gyermeki csodálkozásra képes énünk.
A vers pontosan szemlélteti a (római) birodalom bukását. Odébb tolták a reflektort... A sötétben hiénák civakodnak a koncért.
Mindezt időszerűnek érzem egyébként, csupán annyit fűznék hozzá, hogy a tudatosság hiánya miatt ma ez a folyamat még mindig azzal a rizikóval jár, hogy az érték odavész és ami mégis átmentődik az nem az emberiség javát szolgálja majd továbbra sem.
Természetesen vannak jelek, melyek szerint az entrópia növekedését legfeljebb akadályozni lehet, de nem megállítani. A rendeződés folyamatban van. Optimista vagyok. 🙂
Mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy olvastatok. 🤗

rildi2021. április 12. 07:48

Az elmúlás is lehet szép - a saját méltósága teszi széppé... és az új csírája, amely minden elmúlásban benne van.
Vágyom már nagyon az itáliai városokba, akkor is, ha ''dohos'', akkor is ha ''hanyatló'', de tele van élettel: régivel és újjal. :)
Szerettem a versedet, Mónika!
Örömmel olvastam: Ildi

m.falvay2021. április 11. 23:11

Nagyszerű egyéni gondolatok az elmúlásról .
Szívvel Miki

donmaci2021. április 11. 16:55

Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok Józsi

S.MikoAgnes2021. április 11. 16:38

Minden elmúlik...a költészet nem.
Nagy-nagy szívvel, elismeréssel és szeretettel:
Ági

Katkamano2021. április 11. 15:20

Gyönyörű mondataid láttatók!❤

TURIKARI682021. április 11. 14:08

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok kedves Mónika

Kicsikinga2021. április 11. 12:00

Csoda cím, és alcím, méltó folytatása!

Kicsikinga2021. április 11. 11:59

''A vén hölgy nem adja fel,
Az útját tovább járja.
Minden szakadás egy jel:
Az újnak van ó párja.''

Ugye, nem muszáj írnom, uigyanis tele vannak a szemeim könnyel

John-Bordas2021. április 11. 11:58

Időszerű versedhez óriási 💓 hagytam, bizony amikor egy ember ( társadalom, emberiség) kifogy a felfutó energiából és '' lerágott csontokat'' emeli a pedesztalra,az dekadens.Elmulas....olellek szeretettel János

enikohalasz2021. április 11. 11:55

Így múlik el a test, a földi lét. Szépen leírtad.
Ölellek, Enikő

Pflugerfefi2021. április 11. 11:35

Hanyatlàs lírai köntösben!
Remek alkotàs!
Szívvel gratulálok!
+ Elismeréssel!
Feri.

gazzo2021. április 11. 11:25

Nagyon jók a verseid, öröm olvasni mindegyiket! Ez a vers is nagyszerű, jók a rímek, és a téma is...

Kellemes napot kívánok

feri572021. április 11. 10:52

Szép alkotás az elmúlás pillanatain.
Szívvel olvastam.
Feri

Leslie20162021. április 11. 10:46

Tetszik a versed.
Nagy szívvel.
László

biro.gizella2021. április 11. 10:16

Művészi alkotásodhoz,
szeretettel gratulálok!
Gizella

Mama2222021. április 11. 09:33

Nagyon szép. Rékucii

JohanAlexander2021. április 11. 09:27

Mónika, szívet érdemel versed.

Sanyipapa2021. április 11. 09:16

❤ (4)
SanI

ereri2021. április 11. 09:07

''Hm... hanyatló birodalom.
Érintése fáj, érdes.
Csupán rőt irodalom
Írja... S a keze kérges.''

Ó azok a letűnt, jelentőségteljes korok! Szépről - szépet írtál kedves Móni! Nagy-nagy szívvel gratulálok neked - szeretettel, tisztelettel: E. E.

VaradyEndre2021. április 11. 09:06

Az elmúlásról, az idő múlásáról írt remek versed elgondolkodtatott.
Üdvözlettel és szívvel gratulálok:Endre

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom