Szerző
Bíró Krisztina

Bíró Krisztina

Életkor: 30 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 96 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. április 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Bíró Krisztina

Mindenütt és sehol

Néha a kezemben széttört álmokkal
ködben bolyongok, mikor jön a tavasz,
halva született könnyek mossák arcom,
és mindenütt köd van, mindenütt.

Néha hajamba túrva illeszkedem
a nagy semmi megrepedt ablakába,
miközben a káosz szülte világot
mindent föladva igazgatom.

Néha csupán ragadós sárral fürdök,
és lelkesen nyelem a száraz földet:
Milyen jó vagyok, hát milyen jól megy ez!!!
Illeszkedem, beilleszkedem...!!!

Dobolnak. Szédülök. Vallatni kezdem
ábrándjaim, miket őrizgettem:
Mit akartak, mit nem akarnak?
S kezembe szakadt pokrócot adnak,
és csak nevetnek, jaj, csak nevetnek:
Ez a jutalma a feltétlen szeretetnek...!
Hogy bőröd megolvadjon, húsod égjen,
megsemmisülj a semmiségben,
feltüzeljük a nyugalmat, ami áthatott,
ünnepeld hát e gyalázatot...!

Hát ezt akarjátok? Miért mindez?!
S a tornádó elül...
Felváltja a nappal az éjszakát.

Arcra borulva fekszem.
Hátamon törték szét Isten keresztjét.
Hitem volt - most üresség van:
és a józanság mellettem, csendben üldögél.

2021. március

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Justice2021. április 15. 16:08

Csapongó önmarcangolásod, kiábrándultságot tükröz. Sajnos nem olyan jó a világ, amilyennek szeretnénk, de nem szabad feladni álmainkat, hitünket! Üdv. János

Eci2021. április 12. 10:56

Kedves Krisztina! csodálatos versednél nagy szívet hagyok és figyelőmbe vettelek. Szeretettel Edit

enikohalasz2021. április 12. 10:18

Szívvel olvastam 💝
Szeretettel, Enikő

-Apor-2021. április 11. 21:26

Nagyon szép vers!

feri572021. április 11. 19:02

Nagyon szép önismeretversed Krisztina,
Szívvel olvastam.
Feri

ditte1422021. április 11. 18:32

Drága Krisztina!

Nagyon erős verset hoztál,
átsütnek a feltoluló, fájó kérdések,
katartikus a versed befejezése.
''Arcra borulva fekszem.
Hátamon törték szét Isten keresztjét.
Hitem volt - most üresség van:
és a józanság mellettem, csendben üldögél.''

Nagyon nagy szívet hagyok, szeretettel:
Erzsébet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom