Tartozni
Beteges vágy, míg a magány kerget,
Miközben félsz, hogy elér, emészt és elnyel.
Mikor egyedül feküdtél a szőnyegen,
Rájössz, hogy mindenki eltűnt csöndesen.
Úgy tettél, mintha nem lennének könnyeid,
És nem bánod, hogy így telnek a perceid.
Te csak nem akartál összetörni,
És várni, hogy darabkáid valaki összesöpri.
Csak szerettél volna tartozni
Valami olyanhoz, ami valódi.
Beteges vágy, míg a magány kerget,
Miközben félsz, hogy elér emészt és elnyel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eci2021. április 18. 09:38
Remek versednél nagy szívet hagyok! Szeretettel Edit
S.MikoAgnes2021. április 17. 14:25
Keretbe zárt , nagyon kifejező versed a magány érzéséről, a
boldogság utáni vágyról fájdalmasan gyönyörű, egyedi, kedves Red.
Nagy szív érte szeretetteli öleléssel:
Ági
Leslie20162021. április 17. 06:24
Tetszik a versed.
Szivet adtam.
László
feri572021. április 16. 20:24
Nagyon szép elgondolkodtató alkotás, tetszik.
Szívvel olvastam.
Feri
Zsuzsa03022021. április 16. 19:59
Elgondolkodtató, nagyszerű verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép tavaszi napokat kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
fredok2021. április 16. 19:41
Eszméletlen ! ''Erre mondom azt, hogy az ''ilyesmire születni kell ! Gratulálok ! :)