Szerző

Nemesréthy Krisztián

Életkor: 17 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 97 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. április 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nemesréthy Krisztián

Várt|alak

Szemérmes köd lepte el a szobát.
Nem akarta, hogy ruhája mögé
belásson fürge szempár. Akkortájt
már az éj is elszunnyadt, s nem pödré

bölcs bajuszát. A tűz is fázni kezdett,
szűkös kandallóból kilépve hozzám
bújt. Kinek testében tűz és hideg lelt
egyre - lidércdallam, mit zenge csorbán

nyíló ajtó, ki hangszernek tanult -,
bőszen pengették éltem fonalát.
Enyhem eljött végre, nem volt tanu,
tán csak egy tűzbe fúló gyertyaláng.

Homlokomra hideg kezed talált,
már vártalak, s végre itt vagy,
halál!

2021. március 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1111112021. április 22. 14:21

Beleborzongtam fájdalmasan szép lírai versed olvasásába kedves Krisztián,szépséges verseléssel is írtál, elismeréssel hagyok szívet. Piroska

Golo2021. április 22. 10:28

Szeretettel gratulálok remek, élvezetes versedhez
Radmila /10.♥/

rildi2021. április 20. 12:27

Atyaég! Hogyan szorulhat egy tizenhét éves ifjúba ennyi líra?!
Szép vers. Érzékletes vers. Nagyon tetszik a kifinomult rímelése, szerkezete és a témája, ami számomra úgy hatott, mint egy séta a télben, néha megtorpanva és elmélázva, majd megtalálva az út várva várt végét...és mindezt tizenhét évesen...
Kedves Krisztián, ismét elvarázsoltál!
Szeretettel gratulálok: Ildi

MarcziM.Mathias2021. április 19. 11:53

Lényeg, hogy az élet legyen a halál halála!
Szívvel:
Mathias

szalay2021. április 19. 03:31

Fájdalmasan őszinte vers az elkerülhetetlenről,
üdv István

donmaci2021. április 18. 22:01

Szép szomorú versedet szívvel olvastam Józsi

teve2021. április 18. 18:30

''tán csak egy tűzbe fúló gyertyaláng.''

Ez a sor mintha azt éreztetné, hogy valaki szinguláris élete (a gyertyaláng) lényének lényegébe (a tűz) fullad ''élete'' végén - amely esetben a halál egyfajta ''meglényegülés'', illetve lényegivé válás. Ez éles kontrasztban áll a vers többi részének magány-érzetével (az éj elszunnyadt, a tűz fázni kezdett), ami nem feltétlen baj, de kicsit áthangolja a vers általános hangulatát (számomra). Vagy az is lehet, hogy csak túlgondolom :D

Érdekes vers, tetszett!

Eci2021. április 18. 15:14

Kedves Krisztián! Szép versednél nagy szívet hagyok. Szeretettel Edit

Vihar2021. április 18. 14:56

Szívvel gratulálok, nagyszerű!👍

feri572021. április 18. 14:48

Megható, szomorú alkotásod Krisztián.
Első Szívvel gratulálok.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom