Szerző

Takács Zsolt

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 506 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. november 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Takács Zsolt

A kék egek margójára

Zúg a gépem, felettem az űr lebeg
Szárnyalok és tovatűnik
A szűkülő táj, s minden amit képzelek
Eltűnnek a kék égben
A haszontalan képzetek

Elmúlnak a vidékek, szállok és vagyok
Nem hallok semmit, nem is akarok
Úgy iszom e kék derűt
Mint fonnyadt őszi napokon
Az édeset, az édes keserűt

Lent már hervadnak a kertek
Száműzött vagyok onnan én is
Menjetek csak emberek
Majd ha láttok, nevessetek

Nedves még az éj
Megcsúsznak a gondolatok
Itt állok mindenek felett
Itt állok, és boldog vagyok

Föld mögöttem, előttem az út
Göcsörtös, ingoványos, de az enyém
Kövessen az álom és a hit
Eme tiszta kékség, édeskés egén

Milyen szép is ez
Hallod? S nem hallom
Mert ez csend
A legszebb
S nem látja senki csak én
Nem értheti senki
E világ kerekén

Mégis...

Inkább maradok, lent a dombokon
S alszom tovább, de nem álmodom

Ahol vagyok...
nem célja
Nem álma ez senkinek

De itt nem leszek soha
Útjában már senkinek

S felnézek rád, nagy kék végtelen
És e pillantás emléke
Örökké őrködik
Megfáradt lelkemen

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2009. november 7. 03:24

Szép!Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom