Szerző
Vers

A verset eddig 1026 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. november 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Szénási Eszter Dóra

Megcsaltál

Itt hagyva ülök,
A boldogság magától ellök...
Mert kegyetlen volt,
Aki bennem örökre megholt.

Itt szenvedek egymagamban,
Mert már boldogság nincs abban,
Amit itt hagytál nékem,
S ez nem más, mint fájó szívem.

Itt sírok a sarokban,
Egy sötét hideg otthonban,
Ahol magamra maradva,
Létezem, a bú mocskába tapadva...

Itt halok érted meg,
Mert szívemet döfi a szeg,
Ami a Te kalapácsod vert,
Szívembe, mely már egy rothadó kert...

Virágai hervadnak,
Fái elhullanak...
És minden szép elmúlik,
Ahogy a falevél lehullik...

s te még azt kérded
Hogy lelkem mivel sérted...
Hát hallgasd meg szavát
Hogy sírja el utolsó dalát:

"Hazug volt a szép szó,
Nem volt itt semmi se jó,
Szerelmed leplezett bűn,
Mit én ápoltam oly hűn..."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vargazlajos2009. november 9. 18:47

Hű!
Ez igen!

szeretekelni2009. november 9. 16:57

Szia.sztem nagyon jo vers.wan benne par furcsa szo a rii kedveert de jo.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom