Szerző
Vers

A verset eddig 107 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. május 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Sáfrány János

Bőszen áll

Bőszen áll, az arca mély,
nem látszik a szenvedély.
Gondolata messze jár.
Miért csodál?

Teste dermedt némaság,
könnye a múlt, mely visszavág
alkalomadtán.

Dobbanó szíve ég neked,
fel nem olvaszt jéghegyet,
ha akarna is.

Szivárvány lelke köntöse,
mely fájó dallammal tele,
s szól, ha nem látják.

Rád vár, hogy lásson emberit,
melyből új erőt merít,
hogy csak érted éljen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


S.MikoAgnes2021. június 10. 09:12

Rád vár, hogy lásson emberit,
melyből új erőt merít,
hogy csak érted éljen.

Őszintén mély ''emberi'' , nagyon szép és jól megírt vallomás, tartalmas vers.
Nagy szíves szeretettel:
Ági

1111112021. május 17. 13:01

''Szivárvány lelke köntöse,
mely fájó dallammal tele,
s szól, ha nem látják.''
Szelíd,szép vallomás kedves János,figyelőt és szívet hagyok nálad. Piroska

Leslie20162021. május 16. 06:41

Tetszik a versed.
Nagy szívvel.
László

John-Bordas2021. május 15. 23:32

János,versed szerkesztése zseniális,a vers frappáns és szépséges,nagy szívet hagytam versednel szeretettel ölel János

be.jozefina2021. május 15. 21:25

Romantikus vallomásodhoz gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom