Úgy nőttem fel...
Úgy nőttem fel, mint szabad madár,
törvények nélkül, hol nem volt határ,
tudtam, mit nem szabad, és mit lehet,
mi az, mit a türelem még elviselhet.
Úgy nőttem fel, kit vad vihar elkerült,
elibém mindig ragyogó napfény terült,
nem volt bennem ott akkor fájdalom,
erdőn, mezőn szólt vígan az én dalom.
Úgy nőttem fel bohémen, boldogan,
ringattam magam tünde álomban,
tisztesség, becsület, ez volt jelszavam,
de valahol álmom mára lassan elillan.
Úgy nőttem fel, hol a gyermek még volt,
arcára a boldogság csalt tünde mosolyt,
örült minden aprócska, megélt pillanatnak,
távolt mutatott a csábító, aljas gonosznak.
Úgy nőttem fel, tanítóm apám s anyám,
és tudom, hogy éltem tiéd mindig, hazám,
tudjátok azt, egyszer ha végleg elmegyek,
síromon túl is szívem megdobban értetek.
Somogyzsitfa, 2021. május 9.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
K.Bela512021. május 29. 07:58
Szívből fakadó érzelmes versedhez, szívet hagyva gratulálok. Üdv: Béla
fredok2021. május 26. 06:27
Nagyon beleéltem magam, mert nekem varázsosan meseszerű volt...
Gratulálok ! :)
Meroni2021. május 24. 22:28
Nagyon szép alkotás, szívet hagyva gratulálok! Roni
lnagypet2021. május 24. 18:14
Példamutató életrajz a gyermekkori attitűdök lírai bemutatása,
ez a remek vers,szívvel olvastam!
Z Nagy L
CD57.sz2021. május 24. 13:34
Csodás soraidhoz szívvel, szeretettel
gratulálok: Klári
Eci2021. május 24. 12:23
Kedves Évikém! Gyönyörű versedhez szívből gratulálok. Nagy szívet hagyok, szeretettel Edit
feri572021. május 24. 12:08
Nagyon szép szabadságversed Éva.
Szívvel olvastam.
Feri
5367712021. május 24. 10:03
Kedves Éva!
Nagyszerű a szabadság versed! Gratulálok szívvel, és figyelőmben követlek mától.
József
Leslie20162021. május 24. 09:59
Tetszik a versed. Első szívet adom.
László